A sorssal kézen fogva, ballagok a távolba.
Van, hogy sietnék, ereszteném kezét,
De úgy tűnik össze vagyunk láncolva.
A sorssal kézen fogva, haladok az életen.
Dacolok, rángatom, de jól teszem?
Harcolok, küzdök ellenem!
A sorssal kézen fogva, inkább együtt megyek.
Nem számítanak viharok, hegyek, tengerek.
Magam mellé állítom a szelet.
A sorssal kézen fogva, sorsommal megbarátkozva,
Viszem magammal örömöm, bánatom,
Eltántorítani magam nem hagyom.
Biró Márta