Szabadságot hoz a szél, megtisztítja a földet, várom.
Várom a boldogságot, várom a szabadságot, várom, remélek, hogy újra szabadon találkozhassunk barátainkkal, családtagjainkkal. Alig várom.
Elhozza a szél…
Futhatunk a széllel, kacsinthatunk a Napnak, szelhetjük a habokat a Balatonban. Addig is gyógyul a föld, amíg mi nyugalomra kényszerültünk.
Lélegzethez jut. Talán most fogjuk a legjobban értékelni, azt, amink van.
Mindennél jobban fogjuk értékelni. Tisztábbak lesznek a vizek, a levegő.
A lelkünket is tisztítanunk kellene.
Alig várom, hogy újra a réten szaladhassak.
Alig várom, hogy szabadon nevethessek.
Alig várom, hogy megfogjam barátaim kezét.
Alig várom, hogy sétáljak a vízparton, libbenjen a szél.
Alig várom, hogy napozhassak, fürödhessek a Balatonnál.
Alig várom, hogy rendezvényekre mehessek.
Alig várom, hogy találkozhassak a rokonaimmal.
Alig várom, hogy szabad lehessek.
Alig várom, hogy a világ meggyógyuljon.
Addig is nyugalomban, lassított tempóban, elfogadom a felfoghatatlan.
Addig is tanulom, amit nem tudok még, gyakorlom a türelmet.
Addig is itthon elvégzek minden olyan feladatot, amit halogattam, hogy a szabadság és boldogság szelével szárnyalhassak, amikor már lehet
Biró Márta
Életem leckéi