Az igazi szabadság

Gyermekként sokszor éreztem magam kalitkában. Nem tudtam változtatni a körülményeken. Mindig álmodoztam, hogy amikor felnőtt leszek, akkor innen messze el kell mennem. Kiröppenni, szabad lenni, boldog lenni. Apró kis örömökre vágytam, ami nekem megváltásként szerepelt a vágyaimban, de másoknak természetes életmódot jelentett. Mindannyiunknak más-más a fontos, más, ami boldoggá tesz bennünket.

Felnőttként rájöttem, igen a szabadság az, amikor én határozom meg, hogyan fogok élni, amikor én tudom, hogy mit akarok elérni, mennyit kell érte tennem, dolgoznom, hogy megvalósítsam az álmaimat. Akárhogy is nézem, minden tettünkben, helyzetünkben vannak kötelezettségek, szabályok, amiket be kell tartanunk, viszont tőlünk függ, hogy milyen utat választunk magunknak.

Az igazi szabadság az, amikor félelem nélkül élünk.

Nem kell rettegnünk attól, hogy holnap mi lesz, honnan lesz kenyér az asztalon, van-e munkahelyünk, van-e társunk, van-e egy hely, ahol álomra hajthatjuk a fejünket. Hinnünk kell a saját erőnkben, bíznunk kell magunkban. Mi tűzzük ki a célokat, mivel mi saját magunk teremtjük meg értékrendünket. Ez a vezérelvünk, a bibliánk.

Honnan veszünk mintát, ha a családunk nem készít fel rá bennünket? Pont ebből a helyzetből, hiszen, ha ellenpéldaként aposztrofáljuk, akkor már értékrendünket meg is határoztuk. Számomra ez volt az első lépés. Tudtam, hogy másképp fogom felépíteni az életem. Ismerősök, barátok, kollégák lettek példaképek számomra. Azt tanultam meg tőlük, ami nekem fontos volt. Sosem fogja kitörölni az idő az emlékezetemből, az életemből azokat az éveket, amikor csak álmodoztam egy jobb életről. Sosem lehet eltemetni ezeket az érzéseket, ezért én ezt alappillérként kezelem. Mindig is hiányozni fog, s nincs ami pótolja egy édesanya támogatását, de ezt el kell fogadnom, s a családomban nekem kell elkezdenem e szerepet betölteni, továbbadni. Fel-, feljön néha az érzés, a fájdalom, de nem hagyom, hogy csapdába ejtsen, hatalmába kerítsen. S ez az erő, ez az öngyógyítás. Tudom, hogy képes voltam, vagyok, s leszek rá. S akik, így gondolkozunk, mi túlélők, találékonyak, kitartóak vagyunk. Ez a legfontosabb értékünk.

Megosztás itt: facebook
Oszd meg a Fecebookon! Köszönöm.

További bejegyzés

Elég bátor vagy?

Bátor vagy-e, hogy megmutasd magad? Bátor vagy-e, hogy levedd álarcodat? Bátor vagy-e eléggé ahhoz, hogy felvállald a kudarcot? Bátor vagy-e eléggé, hogy megtudd vívni a

Való (nekünk) világunkat éljük?

Hajszolunk álmokat, hiszünk idolokban, hogy igazoljuk rohanásunk, hamis értelmet adunk hamis céloknak.  Palástoljuk valódi énünk. Felveszünk szokásokat, ami divat. Azt hisszük követnünk kell, azt gondoljuk

Érezted már?

Érezted már, hogy süt a nap, ragyog,  De nem Neked fénylenek a csillagok? Felkelsz reggel, új nap, új lehetőség, de Te mégis vonszolod magad. Nincs

Mondd el nekem

Kíváncsi vagyok a véleményedre, küldd el nekem e-mailben.