Mindig arra vágytál, az élet legyen boldog,
Képes vagy-e meglátni, ezer apró dolgot.
Bámulod a csillagokat, mint univerzumot,
Gondoltad, hogy fénye csak neked ragyog?
Bosszankodsz, ha bőröd érinti a zápor,
Pedig a rét, a föld azt kiáltja, hiányzol.
Próbáld meg az esőt boldogan várni,
Esőcseppek koppanását áldásnak látni.
Meglebben a szellő, olykor vihar mordul,
Táncolj vele, reppenj, minden jobbra fordul.
Napsütésben fürdeni, hatalmas tenger!
Testedben a lelked örömmel emel fel.
Fogni a kezét annak, akit szeretsz,
Jobbot nyújtani annak, akit vezetsz.
Adni egy jó szót, cserébe egy mosolyért,
Van-e oly tett, mi ennél többet ér?
Örömmel várni, ébresszen a reggel,
Biztosnak lenni, hogy a világ veled kel fel.
Elindulni, vágyni a csodákra,
Viharral szembe menni, nem hátra.
Emeld fel a fejed, húzd ki a hátad,
Észre fogod venni, a Nap is kacsint rád párat.
Madár csicsergése, legyen lelked zenéje,
Bogarak zümmögése dalod kísérje.
Kell-e több, hogy boldog legyél ember?
Hisz a mindenség téged emel fel.
Nyisd ki szíved, fogadd örömként,
Hogy a boldogság életedben elkísér.
Biró Márta
