Gyengeséged a büszkeség miatt nem vállalod
Sokan erőt mutatnak kifelé a világnak. Magabiztosnak látszanak. Büszkeség jellemzi őket. Ez a büszkeség valójában mit takar? Sziklaszilárd jellemet, vagy védekezést?
Felnézünk az erős emberekre. Sokszor mondjuk: bárcsak mi is ilyen erősek lehetnénk!
Többféle büszkeség létezik. Lehetünk büszkék arra, ha teljesítettünk egy kitűzött cél. Példás életvitelünkre. Segítségként adott tettünkre. Számomra ez a helyes.
Lehetünk sziklaszilárd jellem. Olyan, aki nem hajlandó változtatni a véleményén, hozzáállásán. Felmerül a kérdés, hogy ez jó-e. Az én nézetem szerint ez inkább védekező mechanizmus.
Hibásnak tartom, ha valaki büszkeségből nem meri vállalni a gyengeségét. A gyengeséget nem bevallani büszkeségből szenvedést okoz. Hogyan kaphatna segítséget? Lesz-e, aki nyújtaná a kezét, ha nem is tudja, hogy kellene? Sokkal hamarabb megoldódhatna a probléma. Mernék felvállalni, kimutatni, érkezne a külső megértés és útmutatás, könnyebb feldolgozás lehetősége.
Az erejét mutatja aki mer kérni. Gyengeséget felvállalni bátorság. Bevallani, ha hibáztunk, vagy valamit nem mertünk megtenni.
Ez vezethet el ahhoz, hogy a segítők mellénk álljanak.
Elmozdíthatja a sziklákat nagyobb erő?
Mindig van erősebb nálunk. Jöhet olyan esemény, ami legyőz bennünket. Meddig lehetünk sziklaszilárd helyzetünkben? Addig, amíg valami meg nem billenti az egyensúlyt.
Sokszor hallottuk már, hogy a férfiak nem sírnak. Legyél büszke, ne engedj a 21-ből! Ugye ismerős mondatok?
Sokan megalkuvásnak gondolják.
Felnézek azokra az emberekre, akiket erősnek gondolok, de mernek segítséget kérni. Ők is térdre eshetnek. Ilyenkor elbukott embereknek látja őket a környezetük. Van olyan, akivel ez nem történt meg?
Lehet, hogy palástolja büszkeségből, de előbb utóbb kiderül.
Láttam már megtörni embereket, akik megközelíthetetlenek voltak. Olyanokat, akiknek minden sikerült. Meneteltek felfelé a ranglétrán, a gazdagodás útján, aztán zuhantak. Aki a mélyből fel tud állni azt becsülöm. Aki látszatból próbálja fenntartani a róla kialakított rózsaszín képet, őt nem becsülöm, inkább sajnálom.
Életem leckéi könyvem pont arról írtam, hogy többször is talpra kellett állnom. Elveszhettem volna, de fontosabb volt a cél. Az a fejezet, ahová el akarok jutni.
Erő és bátorság kellett számomra, hogy kitárulkozzak a világnak. Megmutassam magam. Örömeim, hibás döntéseim.
A hibákat igyekeztem megoldani. Javítottam, helyrehoztam belátásom szerint.
Megtehettem volna, hogy büszkeség miatt nem teszem. A könyvem inkább segítséget nyújt. Ezért sosem volt kérdés, hogy megírjam-e.
Elbukhatunk saját meggondolatlanságunkból, külső körülményektől. A külső körülmények beengedése lehet gyengeség, rosszul megítélt helyzet, felelőtlenség, vagy pozitív értelemben vett naivitásunk is.
Életleckéket kapunk, melyeket megoldunk életünk során. Rengeteg életmottó ebből született. Életrevalók kell, hogy legyünk. Hogyan tudnék élni? című versemben röviden összefoglaltam.
Szégyenérzet vagy büszkeség, vagy kitárulkozás, felvállalás?
Persze, az is hibás döntés, ha folyamatosan siránkozunk. Vannak a büszke emberek helyett folyamatosan panaszkodó emberek. Ők segítséget várnak minden lépésükhöz. Sokan átfordulnak energiavámpír titulusba. Végletek között az egyensúlyt kell megtalálnunk. Valamelyik szerepet időnként magunkra ölthetjük. Egy biztos, hogy a jellemünk kibillenését egy időszakra valamilyen erős külső körülmény okozza.
Én azt vallom, hogy az erőnket nem csorbítja, jellemünket nem rombolja, ha merünk gyengék lenni.
Merünk segítséget kérni. Akkor tesszük, amikor szükség van rá. Társas lények vagyunk. Életünk leckéit oldjuk meg nap mint nap. Ehhez tapasztalat, tudás, segítség, külső vélemények, minták szükségesek. Bátran éljünk vele. Egymásnak erőt, kapaszkodót adhatunk.
Ajánlás:
Büszkeség és balítélet könyvet és filmet a cikk alapján is ajánlom.
