Alig várom, hogy újra a réten szaladhassak.Alig várom, hogy szabadon nevethessek.Alig várom, hogy megfogjam barátaim kezét.Alig várom, hogy sétáljak a vízparton.Alig várom, hogy napozhassak, fürödhessek

Még nem akarom itt hagyni e világot, még látni akarok ezernyi nyíló virágot. Érezni akarom, hogy a tavaszi szellő simogat, a nyári napsugár rajzol rám

Kedvesen nézni, mosolyt küldeni, ajtót valaki előtt kinyitni, beengedni. Helyet átadni, segítséget megköszönni, kezet nyújtani. Kedves verset elolvasni, sírni egy megható film történeten, napfényben fürödni,

Amikor igaz életet élsz, amikor a szavadnak hitele van, amikor a barátaid száma egynél több, amikor érzed belül, hogy jó érzéseket küldesz az embertársaidnak, amikor

Elveszett a jókedv, elveszett a szép szó, elveszett a türelem, elveszett az empátia, elveszett a gondoskodás, elveszett a kitartás, elveszett a tenni akarás, elveszett, elveszett.

Üzen a természet, üzen a rét, dalol a madár, viszi a szél….. Hé, Ember, várlak, hiszen neked rendezem a tájat! Csodás mester művem láthatod, ez

Se szeri, se száma, de a csoda az CSODA.  Csoda a gyermek, csoda az érzés, csoda a szerelem, csoda a várakozás, csoda a barátság, csoda

Amikor egy kisgyermek csak a fantáziájában lehet boldog, azt jelenti, hogy a való életében fáj a lelke. Tudja, hogy nincs biztonságban. Szenved, nem érti, miért

Még a reggel is ébredezik. Nyugalom, csend van. Nem sietek, nem rohanok. Ráér minden sietős gondolat. Mindegy, hogy fúj a szél, süt a nap, esik

Eljön az a perc, eljön az az óra, amikor “ránk szakad” a boldogság. Ránk szakad az öröm. Akkor hirtelen többed dobol a szívünk, nem tudunk

Életünk során gyűjtünk szeretetet, boldogságot is, nem csak keserűséget. Annak ellenére, hogy megtépáz bennünket a sors, mégis mindig bennünk van az élni akarás. Bennünk van