
Tiszta lappal
Mindannyian tiszta lappal születünk. Életünk könyve csupa, csupa fehér oldal. Mi írjuk a történetét. El van-e rendelve a sorsunk, mennyit alakíthatunk rajta, hogyan van kódolva
Mindannyian tiszta lappal születünk. Életünk könyve csupa, csupa fehér oldal. Mi írjuk a történetét. El van-e rendelve a sorsunk, mennyit alakíthatunk rajta, hogyan van kódolva
Egyre többször gondolok vissza a múltamra. Most már, hogy életem nagy részét eltöltöttem, van mit kielemeznem. Egyszer, amikor mélyponton voltam, úgy éreztem összedőlt a világ,
Boldog vagyok, hogy köszönhetek az első napsugárnak, kiülök reggel az kedvenc padomra a kertemben, s közben megsimogat a szellő. Körbefonja arcom a napsugár, s minden
Mindenre, amit csak meg akarunk tenni. Sokszor úgy érezzük, hogy elfecséreltük, de néha szükség van a semmittevésre. Ilyenkor álmodozunk, vagy csak ringatózunk az érzéseink hullámain.
Születéstől fogva szereti az édesanyja illatát, a hangját. Vágyik az érintésére, simogatására. Nincs a világon senki, aki ezt pótolhatná. Az első pillanattól kezdve kódolva van
Emlékeimben él egy kép, talán a legszebb. Számomra kincs, mert kevés ilyen emléket raktározhattam el a lelkemben. Akkor még kicsi gyermek voltam, emlékszem rá, hogy
Gyermekkoromban – amikor már tudtam, hogy a szüleim életvitelét nem fogom folytatni, amikor már tudtam, hogy hátrahagyom azt a világot – álmodoztam. Sokszor ültem a
Remények, álmok sosem hagynak el bennünket. Sem gyermekként, sem fiatalként, sem felnőttként, sem öreg korunkban. Ragyogunk, élünk, álmodunk, megvalósítunk. Megélünk fájdalmakat, örömöket, sikereket. Kódolva van
Porba hullunk sokszor, meginog a bizalmunk, elveszítjük a higgadtságunkat. A kérdés, hogyan tudunk felállni ebből a helyzetből. Kérünk-e segítséget, kibeszéljük-e magunkból, vagy nekivágunk a lehetetlennek
Édesanya, akihez láthatatlan szál fűz, akinek a pillantását először érzem a bőrömön. Aki a karjába vesz, amikor megszülettem. Ő véd, ápol, szeret, gondoskodik rólam. Érzem
Nem szeretjük a változásokat. Amikor kialakítunk egy életet magunk részére, s abban jól érezzük magunkat, szeretnénk, ha életünk végéig tartana. Van, amikor közbeszól a sors,
Sosem gondolkodtam azon, hogy megoldjam-e az életem, megoldjam-e a problémáim, mindig természetes volt, hogy csak ez a járható út. Nem süllyedtem bele az önsajnálatba, akkor