Fények, szelek, árnyak
Jár a Nap a fénnyel kézen fogva,Hold világít puha sövényt fonva ablakomba.Csillagok ölelik a földet,Fényükben hisszük reményünket. Szél fodrozza vizeinket,Talp alá valót fúj a természetnek.Vizek
Jár a Nap a fénnyel kézen fogva,Hold világít puha sövényt fonva ablakomba.Csillagok ölelik a földet,Fényükben hisszük reményünket. Szél fodrozza vizeinket,Talp alá valót fúj a természetnek.Vizek
Tanultam Tőled életet, szépen megélni éveket,Tanultam türelmet, tanultam mérsékletet.Megtanultam mikor szabad gyengének lenni,Hogyan kell mosolyogva, könnyek nélkül sírni. Előttem jársz tíz évvel, követlek reménnyel.Fogtad a
Mondd, akarsz-e a játszótársam lenni?Mondd, akarsz-e velem együtt örülni?Mondd, akarod-e velem együtt bámulni a napot?Mondd, hogyan akarod elérni holnapot? Mondd, akarod-e, hogy megfogjam megfáradt kezed?Mondd,
Várom, hogy a május hozzon esőben aranyat,Várom, hogy hozzon szikrázó napsütésben álmokat.Várom, hogy ropogós korai cseresznyék mosolyogjanak rám,Várom, hogy szabad legyek, sétálhassak, tudjam, itt a
Törékeny az élet, szilánk sok darabja,Mégis minden csillag, táncot járhat rajta.Törékeny az ember, apró örömökből rakja,Boldogság vonalát, s féltve rajzolgatja. Öröm kell a jóhoz, Boldogság
Emberek vannak, mint égen csillagok,De sok ezerből egy-két pár rám ragyog.Te vagy ki érted, hogy miért én vagyok,Miért én vagyok, ki Rád, barátként gondolok. Ismerlek
Drága Virágom, Jázmin! Egy angyal érintett meg engemet,Mikor éreztem szívverésedet.Lelkemben táncolt a boldogság,Tudtam, ez egy gyermeki virágszál. Cipeltem, szeretve bimbódzó gyermekem,Vártam a percet, hogy kezembe
Szerelem, szerelem,Édes küzdelem,Forró ölelés,El nem engedem. Szerelem, szerelem,Csak ő kell nekem.Szemében a reményemMeglelem. Szerelem, szerelem,Mézes csókodat kérhetem,Kezedbe kezemet tehetem,Válladon halántékom megpihen. Szerelem, szerelem,Futunk együtt virágos
Összeér a föld a nappal,Temetés a nagyharanggal.Vihar tombol, csap a villám, Mennydörgés is felmordul rám. Háborog a tenger,Haragos a hullám,Eső táncol rajta, Soha meg nem unja. Kell,
Felcsendül az ének,Lelkedben kigyúlnak a fények,Csilingel az ünnep,Kopogtatja szíved. Kellemes melegség árad,Szeretet lengi be a házad.Pár nap, hogy ajándékként,Csomagokba zárjad. Apró fények a csillagokkalÖrömtáncot járnak,Gondolataid
Légy hálás, ha van, ki megfogja a kezed,Légy hálás, ha van, ki őszintén mondja, hogy szeret.Legyen az a gyermeked, vagy a párod,Rossz úton jársz, ha
Csend, sötét van, összebújva éj és hajnal.Mégis már ébredezik, apró morajjal.Hiszen mellettem megszólalt, kopogott.Csendben fülembe súgott valamit mormogott. Épp hogy csak megérintett, jelzett,S én tudtam,
Eltelt lassan fél év, amikor egy versnek az első sora bekúszott a gondolataimba.
Akkor a jegyzetet figyelmen kívül hagytam. Jött a második sor, aztán a harmadik. Ekkor leültem és leírtam. Az írás közben egymás után jöttek a sorok.
Melyik volt az első versem?
A Csendes este című versem így született. Ez volt az első versem. Késő este volt már, nyugovóra tértem volna. Úgy döntöttem mégis jegyzetelek.
Ahogy írtam, élénkebb lettem.
Megjelent a papíron az egész vers. Boldog voltam. Ez a versem emlékezés a férjemre. Két hét múlva megírtam a következőt. Hogyan születtek a továbbiak? Mindig az első egy két sor megjelenik a gondolataimban. Tovább nem szoktam várni, elkezdem leírni. Ilyenkor egymás után jönnek a sorok. Kialakul a vers. Kedves emlékek sora sejlik fel bennem. Ezek az emlékek vegyülnek a boldogsággal, megélt percekkel. Sokszor a fájdalom, az elvesztés is megjelenik a verseimben.
Emlékek, öröm, bánat, vágyak hozzák létre őket. Persze régebben is beszéltem rímekben. Akkor fel sem tűnt, hogy folytatnom kellene azt a pár sor. Társaságban jókat mulattunk a szófordulataimon. Irónia, szarkazmus, vidámság, értékelés, kritika során került szóba. Vannak hosszabb és pár soros versek is. Van, amikor egy gondolatot fontosnak érzek leírni, rímekkel. Csodálni című versemben csoda világunkra hívom fel az olvasóim figyelmét. Csoda ez a világ, ha észrevesszük. Ahogy elolvasom a már kész verseim, magam is csodálkozom. Sosem gondoltam volna korábban, hogy írni fogom őket.
Szeretek olvasni kortárs költőktől, nagy elődeinktől. Fontos számomra az igaz barátság. Erről is született már több versem, blogom. Névre szóló ajánlással írtam meg őket az barátaimnak. Öröm volt látni, amikor átadtam.
Megható pillanatok voltak. Írtam egy verset egy édesanyának. Ő sokáig vár kislánya megérkezésére. Egy követőm a könyvem oldalán. Egyik írásomban volt lehetőség a jelentkezésre, hogy személyre szóló verset kaphat ajándékba egy követőm. Ő volt a szerencsés. Drága Virágom, Jázmin vers így született. Megrendelte a könyvem. Amikor becsomagoltam, az ajándékot is beletettem. Rózsaszín pappírra nyomtattam, a legszebb betűkkel. Az egyik legnagyobb öröm volt az édesanya visszajelzése. Boldog volt. A verseim közül a legsikeresebb a Boldognak lenni. Ez a vers kapta a legtöbb elismerést. Felolvashattam egy rendezvényem is. Ezt választották az összes közül.
Fontos a múlt, el kell fogadnunk az eseményeket, de mi magunk tudjuk formálni, alakítani.
Az első lépés mindig tőlünk függ. Számomra a kiút mindig a pozitív látásmódom volt.
Arra fókuszáltam, ami a célom volt. Minden apró csodát értékelek. Amikor szomorú vagyok, akkor is egy apró kedvességbe, szépségbe kapaszkodom. Mindannyiunknak szüksége van a jóra. Sokan kevésbé értékelik a kisebb boldog pillanatokat, pedig ebből áll össze az élet boldogsága.
Egyre többen olvasnak verseket, novellákat. A könyvek olvasása is töretlen. Ma már a technika segítségével bárhol olvashatunk. Rengeteg mű megjelent online eléréssel. Telefon, tablet, laptop segítségünkre van, hogy bármikor tájékozódjunk. Rengeteg olvasmány, cikk, könyv, vers, információ birtokába kerülhetünk. Az online felület nekünk íróknak is nagyobb elérést eredményez. Rengeteg olvasóhoz eljuthatunk. Videó vagy élő bejelentkezések népszerűbbé tehetnek bennünket.
A napokban született három új versem. Eltelt két hónap, hogy csak cikkeket írtam. A verseim írását sosem tervezem. A gondolatok, események során alakul ki, hogy vers vagy blog, cikk lesz-e a végeredmény.
Tükrözik a múltam, az életem, az életszemléletem, a vágyaim.
Elmondják a verseim az érzéseimet. Minden írásomban kitárulkozom a nagyvilágnak. Az olvasói visszajelzések alapján örömmel fogadják, nekem is boldogság. Biró Márta író