Add hát a kezembe csöpp kezed,Szememben fürdesd tekinteted.Minden dobbanását szívednek,Hallom, érzem, ez éltet. Vigyázom lépted, míg élek,Örömmel futsz felém, remélek.Boldogságod nekem a cél,Nincs más, mi
Mindig arra vágytál, az élet legyen boldog,Képes vagy-e meglátni, ezer apró dolgot.Bámulod a csillagokat, mint univerzumot,Gondoltad, hogy fénye csak neked ragyog? Bosszankodsz, ha bőröd érinti
Vágyom, hogy teljesüljön az, ami álom,Elképzeltem, mindig csak ez látom.Nincs hozzá fogható, csak silány utánzat,A többi hasonló, csak sorban állhat. Megcsillan a napfény kecses vonalán,Csak
Ha nem gyötört meg még az élet,ha nem éltél át megannyi szépet,ha nem áztatta könny az arcod,ha nem vívtál még kemény harcot,Akkor nem vagy felkészülve,nem
Tényleg van csillagod?Az, ami rád ragyog?Tudhatod, tudhatod,Gyermeked szeme rád ragyog. Tényleg van csillagod?Az, ami rád ragyog?Tudhatod, tudhatod,Társad kezét foghatod! Elhiszed, hogy van csillagod? Mert én
Ránézek arcodra, látom, hogy szép,Dalol az élet, virágos rét.Szemednek fényében fürdik a kék,Gyémántja csillog, ugye mily szép? Lelked, ha boldog, ragyog az ég,Mosolyod arcodon reppen
Látom az arcod, de nem tudom,Ismerem, vagy csak gondolom?Miért ivódott be szemembe?Honnan tudhatom, hogy kedvelsz-e? Régen volt, vagy mostanában?Veled iskolába jártam?Hol találkoztam Veled,Tán néha megfogtam
Este van, sötétben bujkálnak az árnyak,Az éj leplében, gondolatok hálnak.Kik napközben vigadnak, fel s alá járnak,Átadják szerepük az éji világnak. Elhalkul a nóta, megpihen a
Elszállnak az évek, gyorsan elrepülnek,Emlékeink lelkünkben hamar összegyűlnek.Elkezdődött, mikor tágra nyílt szemmel,Csodáltuk a szempárt, ki óvott türelemmel. Boldogan, vidáman álltunk új kapukban,Izgalommal éltünk, benne minden
Fogom a Nap sugarát, zsebembe teszem,Begyűjtöm, hogy meleget adjon nekem.Kedves mosolyodra örökké emlékezem,Tudtam, hogy a világon a legjobb nekem! A Nap melege, a mosolyod hevíti
Eljön majd az óra, mikor végtelenbe Vándorol a lelkünk, de már esedezve. Keresi a társát, ki korábban kelt útra, Megfoghassa társa kezét újra, meg újra.
Nyári szellő, köszönöm, hogy vártál. Esténként melegen vállon simogattál Nyári Nap fénye melegített már-már, Amikor záporban táncot velem jártál. Jött az ősz, ünnepi ruhában, A
Eltelt lassan fél év, amikor egy versnek az első sora bekúszott a gondolataimba.
Akkor a jegyzetet figyelmen kívül hagytam. Jött a második sor, aztán a harmadik. Ekkor leültem és leírtam. Az írás közben egymás után jöttek a sorok.
Melyik volt az első versem?
A Csendes este című versem így született. Ez volt az első versem. Késő este volt már, nyugovóra tértem volna. Úgy döntöttem mégis jegyzetelek.
Ahogy írtam, élénkebb lettem.
Megjelent a papíron az egész vers. Boldog voltam. Ez a versem emlékezés a férjemre. Két hét múlva megírtam a következőt. Hogyan születtek a továbbiak? Mindig az első egy két sor megjelenik a gondolataimban. Tovább nem szoktam várni, elkezdem leírni. Ilyenkor egymás után jönnek a sorok. Kialakul a vers. Kedves emlékek sora sejlik fel bennem. Ezek az emlékek vegyülnek a boldogsággal, megélt percekkel. Sokszor a fájdalom, az elvesztés is megjelenik a verseimben.
Emlékek, öröm, bánat, vágyak hozzák létre őket. Persze régebben is beszéltem rímekben. Akkor fel sem tűnt, hogy folytatnom kellene azt a pár sor. Társaságban jókat mulattunk a szófordulataimon. Irónia, szarkazmus, vidámság, értékelés, kritika során került szóba. Vannak hosszabb és pár soros versek is. Van, amikor egy gondolatot fontosnak érzek leírni, rímekkel. Csodálni című versemben csoda világunkra hívom fel az olvasóim figyelmét. Csoda ez a világ, ha észrevesszük. Ahogy elolvasom a már kész verseim, magam is csodálkozom. Sosem gondoltam volna korábban, hogy írni fogom őket.
Szeretek olvasni kortárs költőktől, nagy elődeinktől. Fontos számomra az igaz barátság. Erről is született már több versem, blogom. Névre szóló ajánlással írtam meg őket az barátaimnak. Öröm volt látni, amikor átadtam.
Megható pillanatok voltak. Írtam egy verset egy édesanyának. Ő sokáig vár kislánya megérkezésére. Egy követőm a könyvem oldalán. Egyik írásomban volt lehetőség a jelentkezésre, hogy személyre szóló verset kaphat ajándékba egy követőm. Ő volt a szerencsés. Drága Virágom, Jázmin vers így született. Megrendelte a könyvem. Amikor becsomagoltam, az ajándékot is beletettem. Rózsaszín pappírra nyomtattam, a legszebb betűkkel. Az egyik legnagyobb öröm volt az édesanya visszajelzése. Boldog volt. A verseim közül a legsikeresebb a Boldognak lenni. Ez a vers kapta a legtöbb elismerést. Felolvashattam egy rendezvényem is. Ezt választották az összes közül.
Fontos a múlt, el kell fogadnunk az eseményeket, de mi magunk tudjuk formálni, alakítani.
Az első lépés mindig tőlünk függ. Számomra a kiút mindig a pozitív látásmódom volt.
Arra fókuszáltam, ami a célom volt. Minden apró csodát értékelek. Amikor szomorú vagyok, akkor is egy apró kedvességbe, szépségbe kapaszkodom. Mindannyiunknak szüksége van a jóra. Sokan kevésbé értékelik a kisebb boldog pillanatokat, pedig ebből áll össze az élet boldogsága.
Egyre többen olvasnak verseket, novellákat. A könyvek olvasása is töretlen. Ma már a technika segítségével bárhol olvashatunk. Rengeteg mű megjelent online eléréssel. Telefon, tablet, laptop segítségünkre van, hogy bármikor tájékozódjunk. Rengeteg olvasmány, cikk, könyv, vers, információ birtokába kerülhetünk. Az online felület nekünk íróknak is nagyobb elérést eredményez. Rengeteg olvasóhoz eljuthatunk. Videó vagy élő bejelentkezések népszerűbbé tehetnek bennünket.
A napokban született három új versem. Eltelt két hónap, hogy csak cikkeket írtam. A verseim írását sosem tervezem. A gondolatok, események során alakul ki, hogy vers vagy blog, cikk lesz-e a végeredmény.
Tükrözik a múltam, az életem, az életszemléletem, a vágyaim.
Elmondják a verseim az érzéseimet. Minden írásomban kitárulkozom a nagyvilágnak. Az olvasói visszajelzések alapján örömmel fogadják, nekem is boldogság. Biró Márta író