Démonjaink

Bennünk élnek, kreáljuk magunknak, félelmeink hozzák létre. Néha elkísérnek bennünket, de van, hogy csak időszakosan kísértenek. Mindenki fél valamitől. Addig jó, amíg nem hatalmasodik el rajtunk.

Átéltünk már félelmeket. Rengeteget. Mindenki mást-mást, de mindenkinek a sajátja a legnagyobb.  Mégis azt látom, tapasztalom, hogy a legnagyobb félelem alatt erősödik fel a legjobban a segítségadási szándékunk. Talán generálja az agyunk, hiszen a saját problémánkról eltereli a figyelmünket, s közben egy jobb érzést ad, azzal, hogy örömöt látunk egy másik ember szemében.

Küzdünk a démonjainkkal, de a legerősebbek ilyenkor is szakítanak időt arra, hogy támogassanak másokat.

Boldogság hormonjaink az egekbe szállnak, amikor tudjuk, hogy tettünk valami jót, és látjuk, érezzük a visszasugárzott tekintetből a határtalan hálát, örömöt. Érdemes ezeket a pillanatokat magunkkal vinni egész életünkben.

Megosztás itt: facebook
Oszd meg a Fecebookon! Köszönöm.

További bejegyzés

Elég bátor vagy?

Bátor vagy-e, hogy megmutasd magad? Bátor vagy-e, hogy levedd álarcodat? Bátor vagy-e eléggé ahhoz, hogy felvállald a kudarcot? Bátor vagy-e eléggé, hogy megtudd vívni a

Való (nekünk) világunkat éljük?

Hajszolunk álmokat, hiszünk idolokban, hogy igazoljuk rohanásunk, hamis értelmet adunk hamis céloknak.  Palástoljuk valódi énünk. Felveszünk szokásokat, ami divat. Azt hisszük követnünk kell, azt gondoljuk

Érezted már?

Érezted már, hogy süt a nap, ragyog,  De nem Neked fénylenek a csillagok? Felkelsz reggel, új nap, új lehetőség, de Te mégis vonszolod magad. Nincs

Mondd el nekem

Kíváncsi vagyok a véleményedre, küldd el nekem e-mailben.