Bennünk élnek, kreáljuk magunknak, félelmeink hozzák létre. Néha elkísérnek bennünket, de van, hogy csak időszakosan kísértenek. Mindenki fél valamitől. Addig jó, amíg nem hatalmasodik el rajtunk. Démonjaink kísérnek, ha hagyjuk.
Átéltünk már félelmeket. Rengeteget. Mindenki mást-mást, de mindenkinek a sajátja a legnagyobb. Mégis azt látom, tapasztalom, hogy a legnagyobb félelem alatt erősödik fel a legjobban a segítségadási szándékunk. Talán generálja az agyunk, hiszen a saját problémánkról eltereli a figyelmünket, s közben egy jobb érzést ad, azzal, hogy örömöt látunk egy másik ember szemében.
Küzdünk a démonjainkkal, de a legerősebbek ilyenkor is szakítanak időt arra, hogy támogassanak másokat.
Boldogság hormonjaink az egekbe szállnak, amikor tudjuk, hogy tettünk valami jót, és látjuk, érezzük a visszasugárzott tekintetből a határtalan hálát, örömöt. Érdemes ezeket a pillanatokat magunkkal vinni egész életünkben.
Megküzdöttem a démonjaimmal. Megírtam az Életem leckéi könyvemben.
