Minden, ami az édesanya szót jelenti számomra.
Édesanya, akihez láthatatlan szál fűz, akinek a pillantását először érzem a bőrömön. Aki a karjába vesz, amikor megszülettem. Ő véd, ápol, szeret, gondoskodik rólam.
Érzem az illatát, ami nem fogható semmi máshoz. Akiben feltétel nélkül megbízom. Ő az, aki semmiért sem cserélne el másra. Neki a legfontosabb én vagyok. Minden pillanatban velem van, ha, csak gondolatban is, de ő az, aki kíséri az életem.
A legcsodálatosabb érzés, ami két ember között létrejöhet. Az a kötődés, feltétel nélküli szeretet, amit senki mástól nem kaphatok. Bármilyen legyek is, mint gyermek, neki a legszebb, a legjobb, a legkedvesebb vagyok. Nem gondolkodom azon, hogy szeret-e, miért szeret, meddig szeret, mert addig, amíg él, én élvezem a szeretetét.
Az édesanya tudom, hogy feláldozza magát értem, hogy nekem legyen a legjobb a világon.
Mit jelent egy ölelés?
Édesanya ölelése minden körülmények között megvigasztal, szegénységben, gazdagságban, bánatban, örömben.
Édesanya, aki várt rám, akik szenvedett értem, hogy itt lehessek.
S ha távol van tőlem, hiányzik. Akinek bármikor benyithatom az ajtaját, sosem kérdezi meg miért. Aki megosztja velem az utolsó falatot is, akinek mindig van rám ideje. Aki ott van az első lépésemnél, aki először kísér az óvodába, iskolába. Aki törölgeti a könnyes szemét, amikor az utolsó lépéseket teszem meg az iskolában, amikor az oltár előtt állok, hogy belépjek a felnőttek világába, amikor megajándékozom unokával. Édesanya nekem, amikor én segítem a lépéseit, amikor én fogom a kezét és kísérem a végső megnyugvás felé, akiért megszakad a szívem, hogy már nem láthatom többé. Az édesanyám szeretetét akkor is érzem, amikor már a csillagok közül figyel rám, s valahol mindig hallom intő szavát, megértő tekintetét, s még mindig érzem simogatását, keze érintését a fejem búbján.
A lelkemben tovább él, a hagyományait tovább viszem, a mozdulatai beépülnek a mozdulataimba. S ha nem adatik meg ez az érzés az életemben, vagy csak kis időre, mindig érzem a hiányát, s fájó szívvel látom mások anya-gyermek kapcsolatát. Akkor én teremtek hagyományt, én leszek jó édesanya, én teremtem meg a gyermekemnek azt, ami nekem hiányzott. Én leszek az ÉDESANYA.
Írtam egy verset egyszer egyé édesanyának. Meghatódtam a lehetőségen, az íráson és a végeredményen is. Legfőképpen, amikor átadtam a versem.
Itt olvashatjátok: Drága Virágom, Jázmin
