Gondolt egyet egyszer egy vödör,
S, hogy menni tudjon két lába kinőtt.
Elindult nagy léptekkel a világba,
Rámosolygott minden virágra.
Örömében táncot járt,
Ily szépséget talán nem is várt.
A virágok simogatták lábait,
Kezébe rejtette, simogatta szirmait.
Aztán egyszer az emberek közé tévedt,
Csodálkozott, ezek elfelejtették a szépet?
Gondolta magában, ahogy többet lépett,
Talán ők nem láttak még virágzó rétet!
Tenni kell valamit, fejéhez kapott.
Üres testében kongtak a gondolatok.
Mit adhatna az embereknek egy vödör?
De hát egyikük szíve sincs kőből!
Felpattant, futott vissza a mezőre,
Legyen ő a szeretet mentője.
Mosolyból fakadó boldogságot szedett,
Szeretettel megtelt vödörként visszalépkedett.
S akivel találkozott, s aki nem mosolygott,
Egy nagy vödör boldogságot egyből rázúdított.
Így járt oda-vissza, a többi vödör társát is biztatta,
Minden embernek szüksége van támaszra!
Azóta köztünk jár egy vödörnyi szeretet,
Képes vagy-e észrevenni, hogy neked köszönget?
Látod-e amikor a te vödröd tele lett,
Hogy tovább ad, ki még ebből nem merített?
Biró Márta …és így lett egy vödör szeretet, sok vödör szeretet…
Mindannyiunknak van egy vödör szeretet a birtokában. Néha ránk zúdítja valaki, mi pedig fürdünk a boldogságban.
Az összes versemet itt találjátok: https://biromakonyvem.hu/category/versek/
Blogjaim, cikkek tőlem: https://biromakonyvem.hu/category/blog/
Könyvemet itt tudjátok megrendelni: https://biromakonyvem.hu/eletem-leckei/
Facebook oldalamon még több bejegyzést olvashattok tőlem: https://www.facebook.com/biromakonyvem
