Egyedül vagy, biztos, hogy magányos vagy?
Egyedül járom az utam, egyedül hozom a döntéseimet, egyedül én magam tudom, hogy hova szeretnék eljutni. Bárhogy is nézzük, bármit is gondolunk, bármit is kívánunk, azt csak mi magunk tudjuk megfogalmazni, megtenni az első lépést érte.
Közben csatlakoznak segítők, társak, barátok, ismerősök, lehetőségek, de az elhatározás csak a miénk.
Ezért, ha egyedül …….. kezdődik a mondat, az öröm, az az erősség, az a tudás, az a tapasztalat. Elvesztünk, ha arra várunk, hogy valaki más döntse el az életünk folyását, gondolkodásunkat, ha más mondja meg, hogy mit szeressünk, mire vágyjunk. Jó sétálni az esőben, sétálni az utcán, beülni az autóba, hagyni, hogy vigyen az út, s közben szárnyalhatnak gondolataink, élhetjük a „mi időnk”-et.
Kell, hogy legyen magunkra szánt idő. Kell, hogy mérlegeljünk, kell, hogy tervezzünk, kell, hogy egyedül tisztán lássunk.
Merjünk álmodni, tervezni, s ne hagyjuk, hogy bárki is eltántorítson bennünket, amíg süt ránk a nap, amíg simogat a szél, amíg az eső lemossa rólunk a port.
