Életünk során gyűjtünk szeretetet, boldogságot is, nem csak keserűséget. Annak ellenére, hogy megtépáz bennünket a sors, mégis mindig bennünk van az élni akarás. Bennünk van a vágy, hogy egészségesek, boldogok legyünk, de, ha csak kevés jut belőle, akkor is ragaszkodunk hozzá. Többször látom azt a posztot, ami arról, szól, hogy kevés időnk van itt a földön, innen élve nem jutunk ki :), ami igaz.
Amit itt töltünk, az a miénk, azt kell széppé tennünk.
Bármennyi évet is éltünk már le, bármennyi is van vissza, ha leülünk és végig gondoljuk, rájövünk, hogy „évszázadokra” való esemény történt meg. Van, akinek kevesebb, van, akinek több. Van, aki fellegekben jár éppen, van, aki most vívja csatáit. Akármilyen gyorsan is száll el az a pár évtized, az út mégis hosszú. Mi kell hozzá? Erős akarat, erős láb, s egy jó gitár. 🙂
Kell, hogy végig kísérje egy dallam a létünket, kell, hogy zenéljen nekünk a ég, kell, hogy suttogjon fülünkbe a szél, kell, hogy doboljon az eső a vállunkon, kell, hogy vezessen a folyó, kell, hogy megállítson egy szikla, kell, hogy fejünkre essen néha egy kő, kell, hogy melegítse fel szívünket a nap. Foltozza össze repedéseit egy-egy jó szó, egy kedves ölelés, egy mosoly.