Emlékekben ringatózom,
Hintázok virágos ágon,
Szellő súgja a fülembe,
Ezernyi visszatérő álom.
Ringatózom, elmerülök,
Talán a múltban járok?
De minden pillanatban,
Ezernyi régi élményt látok.
Ahogy leng az emlékek hintája,
Melegség a szívemet átjárja.
Hintáznék e tengerében sokáig,
Az egész múltam körülöttem cikázik.
Kapaszkodom emlékeim kötelébe,
Fogom két kezemmel,
Hiába lenget a szél,
Senki sem veheti tőlem el.
Felsejlik minden boldogság e mámorban,
Keserves pillanatok bevillannak pár sorban.
Volt részem örömben, bánatban,
Megannyi pillanat, néha távol van.
Fognom kell emlékeim kötelét töretlen,
Ha jő egy fuvallat, lábam földet ne érjen.
Mily jó így hintázni, emlékekben mélázni,
Tölteni az időt, a holnapot nem várni.
Emlékek, pillanatok életem alapja,
Kapuja nyitva áll, végig sétálhatok rajta.
Cipőm talpát a kő el, elkoptatja,
Szüntelen gyaloglás az időt nem múlatja.
Egyszer csak hirtelen, egy erős szél megbillent!
Leestem?
Hirtelen az emlékek ajtaja bezárul, életem kapuja kitárul.
Felébredtem?
Már nem hintázok tovább a szellőn,
Tudom, hogy sok holnap lesz, az nekem eljön.
Ezernyi emléket gyűjtök még a szélben,
Végső pillanatomig keresem remélve, hegyen és lejtőn.
Biró Márta
