Reggel még sötétben nyitottam a szemem,
Reggel már tudtam, milyen jó lesz nekem,
Reggel még álmosan tártam ki az ablakom,
Reggel már begyűjtöttem kosaramba a Napom.
Délben még melegedtem benne,
Este még pislákolt, utána kialudt,
Este már fáztam, fénye nekem nem gyúlt,
Lelkemben el nem múlt.
Aztán a fényes Holdnak integettem,
Neki előre én köszöntem.
Később már a csillagokra vártam,
Elkaptam egyet, elkaptam százat,
Szívembe zártam, zsebembe pakoltam párat,
Kértem őket, mutassanak utat,
Kértem őket, adjanak szép álmokat.
S ez így megy minden nap.
Biró Márta
