Összeér a föld a nappal,
Temetés a nagyharanggal.
Vihar tombol, csap a villám,
Mennydörgés is felmordul rám.
Háborog a tenger,
Haragos a hullám,
Eső táncol rajta,
Soha meg nem unja.
Kell, hogy kavarogjon,
Partra szórja vágyàt,
Takarítja a természet
Féltve őrzött álmát.
Háborog a lelkem,
Béke nem tálalja.
Keresi a gyógyírt,
De hiába várja.
Lassan múlnak órák,
Korán jön a hajnal,
Csatát vív az érzés,
Járkál kivont karddal.
Hagyom, hogy harcoljon,
Hagyom, hogy vívódjon,
Nem lehet az idővel
Szembe fordulnom.
Ahogy a vihar is
A tisztulással házas,
Bennem a megnyugvás,
Tovább már nem várat.
Csendesült az érzés,
Elvonult a vihar,
Fényjátékban éled,
Már nem jön zivatar.
Biró Márta
Ha lelked oly szép ….Blog/Biró Márta
