Este van, sötétben bujkálnak az árnyak,
Az éj leplében, gondolatok hálnak.
Kik napközben vigadnak, fel s alá járnak,
Átadják szerepük az éji világnak.
Elhalkul a nóta, megpihen a hárfa,
Megfáradt testünk álmunknak az ágya.
Sötétség fedi el mindazt, ami fájna,
Várjuk, hogy holnapra csituljon a lángja.
Csillagok figyelnek az éjszakai tájra,
A Hold mintha nélkülük is vidám táncot járna.
Lassul a sóhaj, nyugalomra vágyna,
Fejünk alá kúszik csendben puha párna.
Szenderülj el világ, ne verjen fel lárma,
Engedd, hogy legyen mindenkinek vágya.
Csitulj mennydörgés, az eső halk szavára!
Álomba merülünk, hűvös éjszakában.
Biró Márta
