Egyre többször gondolok vissza a múltamra. Most már, hogy életem nagy részét eltöltöttem, van mit kielemeznem.
Egyszer, amikor mélyponton voltam, úgy éreztem összedőlt a világ, elvesztettem a biztonságom, a társam, az életem azon részét, amikor boldog voltam., Egy kedves ismerősöm kezembe adott egy pendrive-t, hogy nézzem meg a filmet, ami rajta van.
Ez volt a The Secret (A Titok) című film.
Megnéztem. Erőt adott, s attól fogva tananyagként alkalmazom. Rávilágított, hogy a gondolatainkkal irányíthatjuk az életünk. Ahogy erről a módszerről beszéltem, elmondtam az élményeimet, rájöttem, hogy sokan felismerték, olvasták, megnézték már. Sokszor kaptam jeleket, amiket nem vettem észre, pedig küldte számomra az univerzum.
Én a saját hitem szerint próbáltam mindent elvégezni, azt éreztem nincs olyan, ami ne lenne megoldható, pedig csak el kellett volna kanyarodnom, másik irányra összpontosítani. Bíztam a tudásomban, megszerzett tapasztalataimban.
Honnan tudtam, hogy jó felé haladok?
Kitartóan véghez akartam vinni, amit elterveztem, s nem figyeltem a jelekre, pedig azok figyeltek rám. Azt vettem észre, amikor elhatározok valamit, kitűzök egy célt, elkezdem megvalósítani és az gördülékenyen megy, akkor jó irányba haladok.
Amikor nincsenek kétségek, csak könnyen átugorható feladatok jönnek, akkor sikeres lesz a végén. Amikor belekezdünk valamibe, de számos buktató kerül az utunkba, akkor nem jó irányba haladunk.
Belekezdtem egy munkába, teremtettem lehetőséget, munkahelyet, nagy terveket. Már az első hónapokban akadályok sorozata került elém. Én mégis nehézségek árán megoldottam.
Aztán az évek alatt, egyik próbálkozásom sem hozta meg a kívánt eredményt. Minden energiámat erre fordítottam, elfáradtam, kimerültem, nem ismertem fel, hogy le kellett volna már korábban zárnom. Jártam a csodás tervekkel a táskámban azon az úton, amit kitűztem magamnak.
Ezen az ösvényen csodás remények, feladatok voltak, álomszerű értéket akartam létrehozni. Mégis a gazdag ösvényen megtévesztő csomagolásban pompázott a valóság. Elém került egy csodás gomba, de mérgezett volt, és ez ismétlődött.
Talán életemben ez volt a legnagyobb kudarc.
Ráébredtem, ezt az ösvényt már nem akarom tovább taposni, irányt kell változtatnom. Attól fogva, hogy elkezdtem keresni egy másikat, megkönnyebbültem.
Másra fókuszálok. Ez az újfajta gondolkodás, az új terv mutatja nekem, hogy jó felé megyek. Az első pillanattól fogva jönnek az új lehetőségek elém, semmilyen fárasztó akadály, megtorpanás nem kerül az utamba. Egészen más érzést ad, úgy érzem, szárnyalok benne.
Mi a tanulság?
Figyelnünk kell a jelekre. Nincs értelme erőltetni, azt, ami döcög, ami nem okoz örömöt. Valaki figyel ránk, valami terel bennünket, s ezt a segítséget el kell fogadnunk. Ne féljünk újratervezni, ne féljünk átalakítani az eredeti célt.
