Fenyőfáim élete és története elkísér, amíg élek.
Öt évvel ezelőtt beköltöztem a házamba. Lakhelyet váltottam, sokáig tartott, míg megtaláltam az otthonom. Rengeteg házat megnéztem. Azt éreztem, hogy nehéz lesz megtalálni. Az utolsó pillanatban megtörtént a csoda.
Bekanyarodtam egy utcába, megálltam a ház előtti hídon. Tudtam, megérkeztem. Ez lesz az otthonom.
Hatalmas három fenyőfa volt a kapu mögött az udvaron. Tuja sövények szegélyezték a telket. Diófa, mogyorófa, cseresznyefa, meggyfa, barackfa! Mind engem vártak. Fenyőfáim élete és története nálam itt kezdődött.
A három fenyőfa elvarázsolt.
Fenyőfáim ágai benyúltak a bejárathoz. A delelő melegét enyhítették, árnyékot adtak. Óriás ágait lengette a szél. Táncoltak a viharban, lengették ágaikat.
Beköltöztem, boldog voltam.
Aztán jött egy vihar…
A következő évben végigsöpört egy orkán erejű szél a városon.
Álltam az erély ablakainál és néztem hogyan tombol. Megbillentette a törzsét a legnagyobb fenyőnek.
Sötét volt az ég, éreztem, hogy valami történni fog. Féltem, hogy belekap a tetőbe. Ahogy kémleltem a tombolást, egyszer elsötétült minden. Hirtelen fel sem fogtam, hogy mi történt. Összerezzentem.
Hirtelen feleszméltem. A hármas portál ablak előtt egy hatalmas fenyő feküdt.
Fel sem fogtam mi történt, hogyan került ide.
Kinyitottam az ajtót és akkor láttam, hogy az egyik fenyőfám kettétörte a vihar és elrepítette az erkélyre.
3 centiméterre állt meg az üveg előtt. A törzs törött része az egyik ablaknál nézett velem szembe.
Hirtelen nem tudtam, hogy sírjak, vagy örüljek. Letörött a fám, de megmenekült az újonnan készült ajtóm, ablakom. Volt egy új pad az erkélyen. A szerencsétlenségben a szerencse az volt, hogy semmi nem sérült a házon, az ablakokban, a padban.
Lassan csitult a szél. Fenyőfáim megtépázva, sérülten!
Kimentem az udvarra, akkor láttam igazán, hogy mi történt. A legnagyobb fenyőfámat kettétörte a vihar.
A csúcsát félig az erkélyre tette, az autónk előtt hevert a másik fele. Az betörte az autó lámpáját, de szerencsére több kár nem történt a kocsiban.
Megpillantottam a kettétört fámat, ami még marad belőle.
Kijöttek a könnyeim. Hatalmas törzse ágaskodott az ég felé, de sérülten, elvesztette a koronája felét.
Álltam döbbenten. Átkaroltam a törzsét és sajgott a szívem. Megköszöntem, hogy eddig velem volt.
Jöttek a szomszédok segíteni, hogy felfűrészeljék a letört fát. Eltakarítsuk a romokat.
Napokig nézegettem a sérült fenyőfám. Kértem, hogy ne pusztuljon el.
Sok választásom nem volt, ki kihívtam egy szakembert, hogy vágja vissza, a megmaradt, törött törzsét is igazítsa ki.
Sajnos nem volt mit tenni. Elmondta a favágó, hogy nem fog életben maradni ekkora sérüléssel.
Hiába fogja megnyírni, el fog pusztulni.
Meg kellett hoznom a döntést, kivágattam a fámat. Szomorú nap volt.
A másik kettő fának is visszanyírattam a csúcsát, hogy a legközelebbi viharban nehogy azok is letörjenek.
Amikor végzett a munkával, ott álltam és nem tudtam megszólalni. Egy óriási űr maradt a szeretett fám helyén. Az udvar fő éke eltűnt. Ebben az életemben már ekkorára egy fám sem fog megnőni.
A méretes törzséből hat db ülőkét vágattam, azóta is a kertemben kincsnek számít. Amikor ráülök és hagyom a nap sugarát pásztázni az arcomon, gondolataimban a fenyőfát siratom.
Telnek az évek, de a fenyőfám hiánya nem csitul.
A Nap kacéran forrósítja fel a portál ablak üvegeit, mert nincs az a fenyő, ami megszűrné sugarát.
Ahányszor hazaérek, rápillantok. Csak a törzse egy része maradt meg, hogy jelezze, egykor mekkora fa állt itt.
A másik két fenyőfám 1 évig a metszés után nem adott életjelet. Féltem, hogy azok sem élték túl a kárt.
A következő évben megtörtént a csoda. Elkezdtek hajtani, rügyezni. Az egyik tetején újra kinőttek az ágak, kezd egy új csúcs kialakulni. Aztán a másik évben még nagyobb ágai lettek.
Örömmel köszöntem meg nekik, hogy velem maradtak.
Egyik nap fűnyírás után sétáltam az udvaron és felnéztem a fenyőkre. Micsoda boldogság!
Egyre több hajtás, egyre több rügy, egyre nagyobb ágak! Fenyőfáim szeretnek, élni akarnak, velem maradnak. Fenyőfáim élete története folytatódik.
Hála és boldogság
Köszönöm az előző tulajdonosoknak, hogy 3 csodás fenyőfát ültettek, neveltek. Hálás vagyok, hogy ide költöztem.
Fenyőfáim élete és története nekik köszönhető.
Boldog vagyok, hogy árnyékot adnak nekem, jelzik az utat, hogy hazaértem.
Sokat olvastatok már a blogjaimban arról, hogy mennyi örömforrás van körülöttünk, amit észre kell vennünk, hogy a napjainkat vidámmá, az életünket boldoggá tegyük. Itt találjátok megjelent blogokat.
Szeretettel ajánlom: Üzen a természet cikkemet. Sokan olvasták már és elvarázsolta az olvasóimat.
