Születéstől fogva szereti az édesanyja illatát, a hangját. Vágyik az érintésére, simogatására.
Nincs a világon senki, aki ezt pótolhatná. Az első pillanattól kezdve kódolva van ez a láthatatlan szál, aminek sohasem szakadhat el.
A gyermek tudja, hogy az övé a szülők által nyújtott biztonság, védelem, támasz.Tudja, hogy megbújhat az édesanyja, édesapja ölében. Csak ők taníthatják meg biciklizni, csak ők köthetik be a sebeket, csak ők vigasztalhatják meg, csak ők tudnak mindent a világról.Kedvesen csacsogja el az élményeit, feltesz száz kérdést, a szülei mindenre tudják a választ.Boldogan kéri az anyját, hogy kedvenc sütijét készítse el neki. Repül felé az óvodából, az iskolából. Két kis tenyerében elfér az édesanyja, édesapja arca, s elmagyarázza, mennyire szereti őket.
Játék közben eljátssza ez a csodaszerű való világot.
Előfordul, hogy meginog ez a csodás gyermeki mámor.
Miről álmodozik ilyenkor egy kisgyermek?
Éjszakánként a takaró alatt álmodik egy szebb világról.
Álmodik nevetésről, boldogságról,szép ruhákról, a szülői házból hiányzó biztonságról.
A közös kirándulásokról, hogy a szüleit kézen fogva, sétáljanak együtt a napfényben.
A csendes estékről, a szülei szeretetéről. Az esti mesékről, álmodik az esti kedves jó éjt pusziról.
A meleg kalács illatáról, álmodik az édesapa elismerő tekintetéről az esti közös vacsoránál.
Mit ér a gyermekkor, ha csak álmodni lehet róla? Ha el kell bújni az apa haragjától?
A gyermek az anyját bizonytalannak, félszegnek látja? Amikor az anyját sírni látja?
Dolgozni kell a játék helyett? Az iskolában szégyenkezni, otthon nélkülözni kell?
Még e bizonytalan életből a szülők is eltűnnek? Mi Marad a gyermeknek?
Csak egy rossz álom. Ez a rossz álom, ami felnőttként többszörösen arra ösztökéli, hogy mindent jól csináljon, hogy a gyermekének minden szeretetét átadja, hogy minden elszenvedett hiányt pótoljon.
Fájó szívvel gondol vissza a gyermekkorára, de boldogság tölti el a szívét, hiszen a saját gyermekét boldognak, kiegyensúlyozottnak látja.
Ezek a fájdalmak voltak a leckéi.
Nem mintaként élte meg, amit tovább vihet, hanem ellenpéldának.
Erős emberré faragta az élet, ez az erő, ami beleégett, viszi tovább a lelkében, de megezerszerezi szeretetében.
