Csend, sötét van, összebújva éj és hajnal.
Mégis már ébredezik, apró morajjal.
Hiszen mellettem megszólalt, kopogott.
Csendben fülembe súgott valamit mormogott.
Épp hogy csak megérintett, jelzett,
S én tudtam, hogy korán kel kelnem.
Nem terveztem, de rájöttem, valami
Fontos készülődik körülöttem.
Még a zizzenés is erősebben sejlik,
Hisz a gondolatokban még az éj rejlik.
Hallom szívem dobbanását, az ütem koppanását.
Időm van tenger, reggelig, míg a nap felkel.
Csendben kelek, ne zavarjam a világot,
Míg a családom álmában szövöget álmot.
Én már tudom, gondolataim nyugodtan szállnak,
Küldöm az üzenetet, az univerzum nem várhat.
Kávém gőzében minden emlék, vágy, álom cikázik,
De a lényeg a jövőben, már kirajzolódva látszik.
Időm van elég, hogy átgondoljam,
Mi az, amit szeretnék a világon a legjobban.
Biztonságot, szeretetet adni és kapni,
Napsütésben fürödni, esőnek áldást adni.
Hosszú éveimben egyre biztosabban járni,
A világot tágra nyílt szemmel csodálni.
Biró Márta
