Hagyd, hogy fájjon, ha fájnia kell,
Hagyd, hogy a szívedig hatoljon, ha sebeznie kell,
Hagyd, hogy gondolatod sötétben járjon, ha eltévednie kell,
Hagyd, hogy tested fáradt legyen, ha a terhed cipelni kell,
Hagyd, hogy a gyászod uraljon, ha tépáznia kell.
Hagyd, hogy az idő múljon, akkor is ha érzed, tűnnie végtelennek kell.
De,
Hagyd, hogy nyíljon ki az ajtód, ha nyílnia kell,
Hagyd, hogy csillag felé emelkedjen szemed, ha vezérlet kell,
Hagyd, hogy melegítsen a nap, akkor is, ha arcodra barázdát szel,
Hagyd, hogy tested a földről lassan emelkedjen fel,
Hagyd, hogy megfogja kezed, akiben bíznod kell,
Hagyd, hogy rossz emlékeid az idő törölje fel.
A hited így újra benned, magára lel,
A múltad egy fiókba,
Örökre tedd el.
Hidd el nekem, hogy lassan az örömre szíved rálel,
Egyszer a mosolyod megint életre kel.Látod?
Újra egyenes háttal, reménnyel indulsz el.
Biró Márta
Életem leckéi tanítottak meg engem is, itt tanultam meg újra és újra a talpamra állni.
