Elszállnak az évek, gyorsan elrepülnek,
Emlékeink lelkünkben hamar összegyűlnek.
Elkezdődött, mikor tágra nyílt szemmel,
Csodáltuk a szempárt, ki óvott türelemmel.
Boldogan, vidáman álltunk új kapukban,
Izgalommal éltünk, benne minden újjal.
Találkoztunk, s közben boldog randevúval,
felnőttek lettünk örömmel, búval.
Rohannak a napok, rohannak az évek,
Bőrünkbe ezer emlékünk beleégett.
Szemünkben az öröm, szemünkben a bánat,
Szívünkben a jóság, szeretet nem várhat.
S ahogy hervad jobban életünk virága,
A kezünk remegése érinti a szárat.
Még öntöznénk e szár gyökerét,
De tudjuk egyszer az élet véget ér.
Nevessünk, örüljünk, ébredjünk a Nappal,
Hogy a végső útra ne menjünk haraggal.
Boldogságban élni, ez az élet kulcsa,
Szeretet kell hozzá, más meg nem oldja.
Biró Márta
