Csodálni a napfényt, csodálni az árnyat, Csodálni az esőt, csodálni, ha áztat, Csodálni az erdőt, csodálni a fákat, Csodálni, hogy látom, csodálni,hogy járom. Csodavilágban élünk
Biró Márta író
Ahogy telik az idő, bölcsebbek leszünk, erősebbek és tudatosabbak.
Megtanulunk együtt élni a fájdalommal, megtanulunk örülni újra minden apró boldogságnak. Megértjük, hogy hálásak lehetünk azokért a pillanatokért, amiket azok hoztak el nekünk, akik az életünk szereplői voltak, de már csak emlékünkben idézhetjük meg őket.
Hálásak lehetünk az eltöltött időért, az élményekért, azokért a fontos mérföldkövekért, amit együtt értünk el. Hoztak nekünk örömkönnyeket, biztonságot, néha bizonytalan érzéseket, félelmet is, de összességében szeretetet, tiszteletet, összetartozást.
Hibás nézet, hogy az idő begyógyítja a sebeket. Az idő inkább megtanít bennünket tovább élni, tovább menni, tovább tervezni. Megtanít arra, hogyan szervezzük át a napjainkat, az életünket.
Idő kell az elvesztés megélésének, feldolgozásának, de szükségünk van arra, hogy a jövőnket ne árnyékolja be a szenvedés.
Tanulnunk kell, tapasztalnunk kell, terveznünk kell, hogy a továbbiakban teljes életet élhessünk. Át kell szerveznünk a napjainkat, a tevékenységeinket.
Ahogy telnek a hónapok, évek, egyre inkább a hála veszi át a szerepet. A szívünkben megmarad a hely azoknak, akiket szerettünk, de már nem lehetnek velünk. Bármennyi időt is töltöttek velünk, az ajándék volt számunkra.
Ezzel a gondolattal zárom írásomat, ezt a gondolatot adom szeretettel, hogy könnyebben tudjátok élni a napokat.
Verseimet is ihlette e téma, itt tudjátok elolvasni, kattintsatok ide: Verseim
