Ez az év hozott örömöt bőven, de hozott veszteséget, bánatot is.
Életem története reményekkel teli várakozásban telik most. Jövőre bízom benne, hogy a terveim megvalósulnak.
Változások történnek.
Karácsony előtt tornyosult pár elvesztés is. Emberi kapcsolatban is, de ami megviselt, hogy a drága, öreg kutyám földi élete véget ért.
Már éreztem, már valahol ott lebegett a gondolataimban, érzéseimben a tudat, hogy nem
együtt megyünk tovább. Azt gondoltam az idén nem lesz karácsonyfám sem. Elég lesz pár jelkép.
Kértem minden erőt, hogy tartsa meg nekem még pár évig, de ezt a kívánságom nem teljesült.
Azt gondoltam, hogy ez a karácsony nehéz, ugyanúgy, mint amikor megéltem már kétszer.
Akik olvastátok a könyvem tudjátok.
Egyik volt, amikor a férjem a csillagok közé költözött, a másik, amikor a fiam a világ másik
végére ment, hogy megtalálja a boldogságát.
Nem vettem csodás karácsonyfát
Idén, nem mentem el megvenni a csodás 2 méteres karácsonyfát, mint minden évben.
Azt gondoltam elég lesz egy ág, amit feldíszítek. Jelképnek elég lesz egy kisebb, csinos
fenyőág.
A karácsonyi égősorokból is csak kettőt tettem fel, nem díszítettem ki a korlátot karácsonyi
girlanddal.
Mi is történt?
Pár ágat, díszt tűztem a virágcserepekbe. Gondoltam ez az év ezt hozza csak el nekem.
Aztán, ahogy közeledett a Szent Este, mégis csak valami fényes, ünnepi hangulatra vágytam.
A legszebb karácsonyfára, a legfényesebb fénysorra életemben.
Valahogy azt éreztem, hogy a meleg fény tisztelet és lelket melengető hiánya szomorúvá tenne.
Tűnődtem, hogy mi legyen. Menjek, ne menjek megvásárolni?
Kimentem a garázsba és előszedtem az évek óta tartalékként lévő műfenyőért. Mégiscsak
karácsonyfa!
Behoztam és feldíszítettem. Valahogy sokkal gyorsabban ment, mint eddig valaha is.
Behoztam az igazi karácsonyi színekben pompázó díszeket, pirosat, aranyat.
Sebesen járt a kezem, pillanatok alatt kész lett a fám. Talán akkor történt meg az első csoda.
Elkészültem, s akkor tágra nyílt szemmel ámultam.
Talán az egyik legszebb karácsonyfám lett, azok közül, amiket valaha is feldíszítettem.
Mintha a karácsonyi csoda valósággá vált volna.
Boldog voltam, hogy nem hagytam magamon eluralkodni a fájdalmat.
Valahogy melegséget, mélyen a lelkemben ünnepet, boldogságot hozott az érzés a látvány.
Hagytam a fénysort, hogy világítson, pedig még csak 12.23-a volt. Mégis éreztem, hogy körülölel a fény melegsége.
Hála és szeretet
Azután gyertyát gyújtottam.
Megemlékeztem azokról, akik már nem lehetnek velem, hálát adtam, hogy ismerhettem őket.
Hálás voltam, hogy a férjemnek köszönhetem a gyermekem, hosszú éveket, amit együtt
töltöttünk, hogy volt egy hűséges kutyám 11 évig. Eszembe jutott sok-sok boldog pillanat.
Ekkor éreztem igazán, a karácsony szellemét és a karácsonyi csodát.
