Amikor egy kisgyermek csak a fantáziájában lehet boldog, azt jelenti, hogy a való életében fáj a lelke. Tudja, hogy nincs biztonságban. Szenved, nem érti, miért más a világ számára. Ő nem tud változtatni a sorsán. Ő még gyermek, kénytelen elviselni a sorsát. De valahol a lelke mélyén tudja, ha egyszer megteheti, minden más lesz. Ő majd megalkotja a szép világot. Addig csak álmodozik.
Elképzeli milyen meleg szobában lenni, a szülei békében élnek, mindig van meleg étel, meleg ágy, ahol nyugodtan hajthatja a fejét álomra, ahol nem kell a paplan alá bújni, hogy elnyomja a szülei veszekedését, civakodását. Reggel elkísérik az iskolába, jut tízórai a táskába, délután gondtalanul szentelheti óráit a játéknak.
Választ magának a képzeletében biztonságot, barátot. Szerencsés, ha van a ház körül kutya, cica, akit szerethet, akit dédelgethet, ha elmesélheti a mackójának, hogy mire vágyik. Azok a percek segítik túlélni a gyermekkor megpróbáltatásait. S amikor eljön az a nap, hogy búcsút inthet a múltnak, amikor elindulhat a saját életét felépíteni, akkor lesz felnőtt.
Akkor nem ejt könnyet a múltért, csak hajtja a vágy, hogy maga mögött hagyja a gyermek éveit. Igaz, hogy sokat tűrt, szenvedett, de ez tette túlélővé, ez motiválja, hogy szebb életet adjon a születendő gyermekének, családjának. Mindig fájni fog, mindig belesajdul a szíve, ha visszaemlékezik, de ezen már nem változtathat, de ez az, ami a céljait erősebbé, őt magát elszántabbá teszi. Ártatlanul, tisztán, őszintén újjászületik, magára ölti a bátorság palástját és elindul megváltani a világot. Én pontosan tudom, én így tettem, én így éltem gyermekként, így lettem felnőtt, erős, kitartó. A sorsom kódolt határozottá, elszánttá, hogy megvalósítsam a vágyaimat.
Életem leckéi könyvemben megírtam.
https://biromakonyvem.hu/
Verseimben is az érzéseimet olvashatjátok itt: https://biromakonyvem.hu/category/versek/
