Hogyan oldottam meg a kilátástalan helyzetem, hogyan kezeltem a krízist, reménytelen helyzetem?
Mindenkivel megtörténik, hogy kilátástalan helyzetbe kerül. Elveszettnek érzi magát. Krízis állapotban mit a teendő? Hogyan lehet tovább lépni, hogyan lehet felállni? Akkor mindent reménytelennek érzel.
Meddig tart és hogyan indulj el?
Számtalanszor éreztem a helyzetem kilátástalannak. Amikor gyermek voltam. Amikor hirtelen felnőtté váltam.
Eldöntöttem, hogy változtatok a sorsomon.
Gyermekként várnom kellett, hogy legalább 14 éves legyek. Ekkor tudtam középiskolába menni. Ekkor tudtam szakmát tanulni. Ez volt az első lépés, hogy kikerüljek a kilátástalan helyzetemből.
16 évesen elindultam a felnőtt élet felé. Érezhettem volna kilátástalannak az életem. Nem tettem. Tudtam, hogy jobb lesz a helyzetem, mert magam fogom irányítani.
Krízisként eszembe sem jutott felfogni. Semmim sem volt. Semmim.
Dolgoztam, albérletben laktam. Boldog voltam. A saját kis életemet én irányítottam.
Mikor érzed, hogy krízisben vagy, kilátástalan a helyzeted?
Amikor azt érzed, hogy nincs megoldás. Úgy látod, minden tönkrement. Azt érzed, nincs aki a kezét nyújtaná. Érzed, hogy nincs semmi segítség. Mi van helyette? Kilátástalanság!
Tényleg az van?
Gondolj bele, mindig megoldottam. Akik olvasták már a történetem, azok tudják.
Többször is voltam ebben a helyzetben, voltam krízis állapotban.
Egy biztos, ha ki akarsz ebből az állapotból kerülni, az első lépést Neked kell megtenned. El kell határoznod magad, hogy van jövőd.
Meg kell hoznod a döntést. Ennél nincs fontosabb. Amikor eldöntötted, attól a perctől kezd változni az életed. Elkötelezed magad, hogy változtatsz.
Lehet, hogy nehéz az első lépés. Előfordul, hogy lassan tudsz kilábalni.
Egy biztos, lépkedni fogsz.
Minden változni fog körülötted. Lassan azt veszed észre, hogy már jó irányba tartasz.
Érnek veszteségek, csalódások az úton. Közben találkozni fogsz azokkal is, akik a segítségedre lesznek. Már nem is kilátástalan!
Hagyd azokat, akik csak beszélnek. Azokkal foglalkozz, akik melléd állnak. A többiek nem számítanak.
Amikor kilátástalannak érzed az életed, elkezdesz tagadni.
Nem érted, miért történt Veled, hogyan történt meg veled.
Lassan elkezdesz bezárkózni. A külvilágot nem akarod látni.
Nem akarsz találkozni senkivel.
Hibáztatsz minden körülményt, hogy ide jutottál.
Pedig az emel ki a rémes gondolataidból, ha elfogadod a helyzeted.
Azon töröd magad, hogyan kerülj ki belőle. Vissza fogod kapni szerinted a krízis előtti állapotot? Dehogy! Más lesz minden! Másképp lesz jobb.
Addig hiába is segítene bárki, nem fog tudni helyetted boldog lenni.
Ha más oldja meg a kilátástalan helyzeted, az nem a Te utad.
Mire figyelj?
Adj időt, hogy a veszteséget „meggyászold”, kidolgozd magadból.
Ha a szőnyeg alá söpröd, vagy a lelked mélyére temeted, később visszaüt.
Mindenkinek eltérő az az idő, ami alatt meggyógyul a lelke.
Másképp regenerálódik a szívünk, az agyunk. Sokszor a testünk is belebetegszik.
Sírnod kell, sírj! Ordítanod kell a lakásban a fájdalomtól, ordíts!
Én feküdtem egyszer 3 napig az ágyban. Az volt a célom, hogy agyilag pusztítsam el magam. Sötétben vártam, hogy elmúljon a fájdalom.
Mi történt?
Vasárnap délután felkeltem. Egy szó elég volt. A fiam kért.
Az asztalra csaptam az ebédlőben. Eldöntöttem, hogy megoldom.
Mit kellett megoldanom? Gyászoltam a férjem, elvesztettem a munkám, tetőt kellett cserélnem. Ez történt 2 hónap alatt.
Sokszor elég egy szó, hogy kizökkentsen a kilátástalanságból.
Elég egy kéz, ami feléd nyúl. Egy ölelés megváltoztathat minden.
Akik olvasták a könyvem tudják.
Elég lehet egy hasonló történet, amiben felismered magad.
Együttérzel a szereplővel, vagy mintát találsz nála.
Vannak, akik erősebbek. A gyengébbeknek több időre van szükségük.
Egy biztos, megéltem, tapasztaltam, tudom:
Mindig a saját döntésünk hozza el az első lépést.
Mi magunk tudjuk elhatározni, hogy felállunk a padlóról.
Ne szégyelld, ha odakerültél!
Azt szégyelld, ha nem akarsz kimászni belőle!
Arra légy büszke, ha megoldod!
