Egyik kutyám követte a másikat, nem tudott élni nélküle. Megírtam a versem Lili kutyámnak, de hamar eljött az idő, hogy Dolly kutyámnak is verset írjak, emlékére.
Emlékszem, 7 éve, a magas fűvel borított út szélére.
Apró szempár villant fel, láttam, egy kutya tündérke.
Árván, remegve érezte, angyal küldte, itt a mentője.
Három hónapos kiskutya, szőre, mint éjszaka, fekete.
Felvettem ölembe, fejét hajtotta kezemre,
Így kezdődött Dolly kutyám boldog élete.
Családja lettünk, Lili kutyám a testvére,
Örömmel néztünk együtt a jövőbe.
https://biromakonyvem.hu/vers-kutyam/
Játékos napok jöttek, élmények születtek,
Ők ketten igaz kutyabarátok lettek.
Gazdik örömére emlékek gyűltek,
Elválaszthatatlanul kötelékbe estek.
Gyorsan telt az idő, elrepültek évek,
Lili kutyám lassan öregkorba érett,
S karácsony előtt az örök kutyamezőre lépett.
Ketten maradtunk, véget ért egy élet.
Lassan teltek napok, lassan a hetek,
Kiskutyám szívében is hasadtak sebek.
Sírtam, talán az ő lelke is megrepedt.
Öleltem, de kevés talán e szeretet.
Bánatos szemében ott volt az üzenet,
Gazdim, hamarosan én is elmegyek.
Pár hónap jutott még nekem,
Addig megmutatta, nagyon törődik velem.
Hetekben mérhető, hogy futott mellettem,
Örömmel tudatta, boldogság játszani féktelen,
Hiába lappangó betegség rejtetten,
Gazdáját szereti, ez feltétel nélküli szerelem.
Eljött a sötét nap, egyszer csak hirtelen,
Pedig előtte még boldog volt, felhőtlen.
Még egy pillanatra rám nézett,
S tudtam, neki véget ért itt a földön az élet.
Szívembe hasított e rettenetes végzet,
Szorítottam, öleltem, kiáltottam.
Kell még az élet!
Késő, már a távolba nézett!
Érteném, de nem tudom, hasít a fájdalom.
Ők már együtt járnak a mennyben, gondolom.
Szívemben emlékük bársonyba foglalom.
Egymás nélkül nem léteztek, felfogom.
Biró Márta
Sokat olvastam arról, hogy a kutyák gyászolnak-e, az egyik cikket itt olvashatjátok.
