A kutyát egy életre választjuk

Kutya

Az ő életében egy életre lesz a társunk, a kutyák nem retúr jeggyel érkeznek hozzánk.
Mindig egy életre választunk kutyát.

Tudjátok rólam, hogy mindig is volt kutyám. Több cikket, verset olvashattok tőlem. Posztjaimban velem együtt örülhettünk annak, amikor játszottak az udvaron, amikor szomorú voltam és mindketten odaültek mellém.
Emlékeztek még, amikor a magányról írtam? Nekem boldogság volt, amikor kinyitottam a kaput, az ajtót és a kutyáim vártak.
Mindig egy életre választottam, fogadtam örökbe kutyát. Számomra sosem volt kérdés.

Az ő életében egy egész élet 11-15 évig tart. Addig felelős gazdának kell lennünk.
Egyre több cikket olvastam arról, hogy menhelyekről elhozott kutyákat visznek vissza, mert “elromlott”.
Egy kutyát szocializálni és nevelni kell.
Idő amíg megtanulja a szokásokat, amit a gazdi elvár. Idő, amíg megtanulja és belakja az új otthonát.
Az sem mindegy, hogy mekkora helyre visszük és jól választjuk-e ki a kutyus méretét, fajtáját.

Az én kutyáim a társaim és családtagjaim voltak. “Mindig egy életre választunk kutyát”.

Nekem mindegyik kutyám “családtag” volt és az lesz.
Lili kutyusom 2020. karácsony előtti hetében lépdelt át a kutya mennyországba.
Dolly kutyusom 8 hónapra rá követte őt. Azt érzem, hogy megszakadt a szíve. Ő a Lili mellett nőtt fel, tőle tanult, vele élt.
Amikor Lili kutyám eltávozott az én szívem is nehéz volt. Ő egy nagyon okos, kutya barát volt. Tudta, ha szomorú vagyok, meg kell vigasztalnia. Oda ült a lábamhoz és a fejét a térdemre hajtotta.
Drága Lilim hiánya a szívemet mardossa még most is.
Dolly pedig 1-2 hónapig levert volt. Próbáltam vele többet foglalkozni, többet szeretgetni, játszani.
Időlegesen felvidult, de minden hiába.
Pár hónap múlva betegeskedni kezdett. Orvosi vizsgálatok szerint nem találtak gyulladásokon kívül más betegséget. Kezeltettem, de pár hét után mindig visszaesett.

Láttam a szemében, hogy ragaszkodik hozzám, de nem akar élni. Bánatos volt a szeme. Elvonult, összegömbölyödve fél napokat feküdt.

Egyik héten aztán megtörtént a csoda. Az én kutyusom olyan volt, mint régen. Játszott, ugrált, boldog volt. Nem mozdult a környezetemből, mellőlem. Sétáltunk nagyokat.
Most már tudom, azt a hetet nekem szánta. Emlékeimben ezt a hetet őrzöm a legjobban, a legnagyobb szeretettel.

Egyik este elpihent, ahogy szokott. Úgy feküdt a paplanján, hogy láthassam, ő láthasson. Kicsit forgolódott, még jobban felém fordult. Felemelte a fejét, tágra nyitotta fekete szemeit, felnyüszített és örökre eltávozott.

Megszakadt a szívem. 8 hónapon belül mindkét kutyám elment.
Egymás mellett fekszenek már az udvaromban, a földben. Esténként mécsest gyújtok. Nehéz ezt felfogni, Számtalan történetet ismerünk, amikor idős emberek sem tudnak egymás nélkül élni. Szép csendben követik egymást.

Igazi kötődés egymáshoz, a kutyák is egy életre választanak barátot.

Hogyan tovább? Választottam megint egy életre kutyát?

Tudtam, hogy idővel meg fogok menteni egy másik kutyát. Menhelyről fogom elhozni. Terveztem, vártam.
Aztán az egyik napon a fiam megérkezett. Kért, hogy menjek ki az udvarra, mutat valamit.
Ott volt a kezükben egy kiskutya. Egy kiskutya, akit egy életre kaptam. A kutyák nem retúr jeggyel érkeznek. A kutyák a társaink lesznek.
Őket az emberek szelídítették meg, felelnek értük.

Amikor megláttam elsírtam magam. Hirtelen felsajdult bennem a bűntudat, a gyász és közben az öröm is.
Ott volt egy csöppség, gyerek kutya, 3,5 hónapos.
Gyorsan megöleltem és magamhoz szorítottam.
Ahogy nézegettem, hirtelen azt éreztem, hogy a két kutyusom küldte nekem.
Olyan volt, mintha mindkét kutyám benne lett volna. A színük, a szemük és az egész lényük.

Az Aska Állatvédő Alapítványtól került hozzánk.

Új családtag, ő Zümike

Azóta eltelt pár hét és egyre jobban érzem, hogy jól gondoltam.
Gyorsan tanul. Úgy viselkedik, mint mind a kettő kutyusom. Rengeteg boldogságot ad.
Persze gyerek még, cipeli a papucsokat, néha még történik baleset a lakásban, ha zárva van az ajtó és nem tud kimenni.
Rágná az asztal lábát, de tanítom, hogy mi az, amit lehet és mi az, amit nem.
Egy életre a kutyám lesz. Felelős vagyok érte és igyekszem minél jobb életet biztosítani számára. A legfontosabb az elköteleződés és a szeretet.

Ma olvastam megint egy cikket a felelős állattartásról. Rengetegen visznek vissza kutyákat a menhelyekre.
Borzasztó olvasni is. Sosem jutna eszembe, hogy odaadjam, visszaadjam a kutyámat. Bárhogy is van és lesz, mindig mellettem van a helye.

Remélem a sors kegyes lesz hozzám. Ezt a kiskutyát egészségben tartja nekem. Bárhogy is hozza az élet, óvni és szeretni fogom. Felelős gazdaként gondozom. Egy életre választunk kutyát. Ezt sose felejtsétek el.

Verseim a két kutyusomról itt olvashatjátok:
Lili kutyám

Dolly kutyám


Megosztás itt: facebook
Oszd meg a Fecebookon! Köszönöm.

További bejegyzés

Kutyám

Dolly kutyám emlékére

Egyik kutyám követte a másikat, nem tudott élni nélküle. Megírtam a versem Lili kutyámnak, de hamar eljött az idő, hogy Dolly kutyámnak is verset írjak,

Tükörkép, igazi látvány

Ötvenesek az új harmincasok?

Több cikket olvashattunk e témában. Valóban az ötvenesek az új harmincasok? Reggelente a tükörbe nézek és van, hogy elbizonytalanodok. Szállnak az évek.Néha elgondolkodom, hogy igaz

Kutya barátság

Kötődés, a kutya társ. Igaz barátunk.

Egyedül maradtam, mert a férjem örökre elment, legyőzte egy betegség. A következő évben a kertben lévő örökzöldek elkezdtek sárgulni. Az összes, egy kivételével, amit annak

Kenyér

Óda a kenyérhez

E rövidke versem, Óda kenyérhez címmel akkor írtam, amikor elkezdtem kenyeret sütni.A kenyérhez szeretet, elhatározás, tisztelet kell. Házi kenyérhez hozzájutni otthon a legfelemelőbb érzés. Napjaimban

Mondd el nekem

Kíváncsi vagyok a véleményedre, küldd el nekem e-mailben.

Egy könyv, amely rólam, de neked és érted szól