Volt időszak az életemben, amikor még nem értékeltem ennyire a reggeleket. Inkább aludtam még 5-10 percet, aztán rohantam, hogy el ne késsek a munkából.
Idővel rájöttem, hogy érdemes korábban kelni, hogy tudjak kávézni, gondolkodni.
Nyáron a kertben, vagy a teraszon várni a napfelkeltét, ahogy az első sugarak megérintenek, a csillogó harmatot simogatják. Esőben hallgatni a cseppek énekét, télen bámulni a deres tájat. A gőzölgő kávé, tea szállítja gondolatainkat. Örülni és hálát adni, azért, amink van. Végig gondolni, hogy mi vár ránk napközben, mit kell tennünk, mit szeretnénk elérni.
Adjuk át kívánságainkat a reggeli rezgésnek.
Elég egy mosoly, amikor belenézünk a tükörbe. Nem baj, ha ráncokat formált az élet, nem baj, ha kócosan bámuljuk magunkat. Csodálatosak vagyunk, emberek, néha hibázunk, néha fázunk, néha elbotlunk, de mi vagyunk azok, akik jót tesznek e világban, akik betakarnak, akik felsegítenek, akik óvnak, akik szeretnek másokat.
Jöjjön el a reggel időben, hozza el a nap melegét, hozzon meleg kávét, indítson el az útra.
