Mindenre, amit csak meg akarunk tenni. Sokszor úgy érezzük, hogy elfecséreltük, de néha szükség van a semmittevésre. Ilyenkor álmodozunk, vagy csak ringatózunk az érzéseink hullámain.
Párszor azon kapjuk magunkat, hogy másképp kellett volna csinálnunk, nem lett volna szabad valakire, valamire annyit áldoznunk. Az idő kereke nem forgatható vissza, de tanulhatunk, visszafordulhatunk a kiinduló ponthoz, elkanyarodhatunk, új terveket készíthetünk.
Talán minden tettünkből, élményünkből megtanuljuk a leckét. Élnünk kell, boldognak kell lennünk, bármit is írt nekünk a sors. Meg kell ismernünk magunkat, meg kell tanulnunk megélni az örömöket, s feldolgozni a bánatot. Nem merülhetünk el benne sokáig, hiszen a körülöttünk élőknek is részük van benne.
Magunknak kell gyógyítanunk az elménket, meghozni a fontos döntéseinket, meghatározni a céljainkat. Kaphatunk a környezetünkből motivációt, segítséget, osztozást, de mindig is a saját gondolataink határoznak meg bennünket, visznek előre, néha hátra.
Amíg becsülettel, tisztán élünk, nincs miért bánkódnunk. Persze, hogy hibázunk, persze, hogy szenvedünk, persze, hogy örülünk. Ez az élet, de amikor a végső elszámolásra kerül a sor, akkor büszkén gondolhassunk arra, hogy elvégeztük az életünk művét, megalkottuk az utánunk következőknek a példát.
Minden nap úgy kell élnünk, hogy értéket hagyjunk a világban, jobbá tegyük a perceket, napokat, éveket. Örömmel gondoljanak ránk az ismerőseink, családunk, gyermekeink.
