Fogd a kezem
Fogd a kezem, ha félek
Ölelj át, ha fázom
Nevess velem, ha kérem
Örülj nekem, ha vársz rám
Keress engem, ha hiányzom
Lelkem neked kitárom
Hadd bízzam rád magam
Érezzem, hogy örökre így marad
Ölelj át, ha fázom
Nevess velem, ha kérem
Örülj nekem, ha vársz rám
Keress engem, ha hiányzom
Lelkem neked kitárom
Hadd bízzam rád magam
Érezzem, hogy örökre így marad
Csodálni a napfényt
Csodálni a napfényt, csodálni az árnyat,
Csodálni az esőt, csodálni, ha áztat,
Csodálni az erdőt, csodálni a fákat,
Csodálni, hogy látom, csodálni,hogy járom.
Csodavilágban élünk
Az én Napjaim
Reggel még sötétben nyitottam a szemem,
Reggel már tudtam, milyen jó lesz nekem,
Reggel még álmosan tártam ki az ablakom,
Reggel már begyűjtöttem kosaramba a Napom,
Délben még melegedtem benne,
Este még pislákolt, utána kialudt,
Este már fáztam, fénye nekem nem gyúlt,
Lelkemben el nem múlt.
Aztán a fényes Holdnak integettem,
Neki előre én köszöntem.
Később már a csillagokra vártam,
Elkaptam egyet, elkaptam százat,
Szívembe zártam, zsebembe pakoltam párat,
Kértem őket, mutassanak utat,
Kértem őket, adjanak szép álmokat.
S ez így megy minden nap :)
Reggel már tudtam, milyen jó lesz nekem,
Reggel még álmosan tártam ki az ablakom,
Reggel már begyűjtöttem kosaramba a Napom,
Délben még melegedtem benne,
Este még pislákolt, utána kialudt,
Este már fáztam, fénye nekem nem gyúlt,
Lelkemben el nem múlt.
Aztán a fényes Holdnak integettem,
Neki előre én köszöntem.
Később már a csillagokra vártam,
Elkaptam egyet, elkaptam százat,
Szívembe zártam, zsebembe pakoltam párat,
Kértem őket, mutassanak utat,
Kértem őket, adjanak szép álmokat.
S ez így megy minden nap :)
Csendes este
Csendes késő este, szívemben az álmom.
Csendes késő este, mindig csak ezt várom.
Hangod lelkemben, érint, mint a bársony.
Csillagok köz jársz Te, de én ezt nem látom.
Fények tengerében őrizem az álmod.
Fények tengerében remélem, hogy látod. Egyszer majd sokára, megérint egy angyal.
Akkor tudom meg, hogy késő már a hajnal.
Találkozunk akkor, s kéz a kézben járva, vigyázunk majd együtt, gyermekünk álmára.
Eltelnek az évek, egymás után gyorsan, de minden nap az óra emlékedet hordja.
Csendes késő este, mindig csak ezt várom.
Hangod lelkemben, érint, mint a bársony.
Csillagok köz jársz Te, de én ezt nem látom.
Fények tengerében őrizem az álmod.
Fények tengerében remélem, hogy látod. Egyszer majd sokára, megérint egy angyal.
Akkor tudom meg, hogy késő már a hajnal.
Találkozunk akkor, s kéz a kézben járva, vigyázunk majd együtt, gyermekünk álmára.
Eltelnek az évek, egymás után gyorsan, de minden nap az óra emlékedet hordja.
Vasárnap reggel
A reggeli napsugár beköszönt az ablakon, vagy zörgeti a redőnyt a szél,
kopog az eső a párkányon?
Reggel van, itthon vagyok, nem bánom, bámulom.
Jöhetnek az álmok.
A reggeli forró csoki melegíti a kezem, takaróm a lábam, puha az ágyam.
A forró csoki gőze viszi kívánságom, az univerzum rezgésének szánom.
Itthon vagyok, nyugalomban.
Feledem a hosszú hétköznapok gondját, élvezem a béke pillanatát.
Vasárnap van, lassítom a percet, órát.
Kizárom a gondokat, nem sietek, nem rohanok.
Pihenésnek szánom.
S ha ez nem lehetne vasárnap, akkor legyen egy más nap.
Reggel van, itthon vagyok, nem bánom, bámulom.
Jöhetnek az álmok.
A reggeli forró csoki melegíti a kezem, takaróm a lábam, puha az ágyam.
A forró csoki gőze viszi kívánságom, az univerzum rezgésének szánom.
Itthon vagyok, nyugalomban.
Feledem a hosszú hétköznapok gondját, élvezem a béke pillanatát.
Vasárnap van, lassítom a percet, órát.
Kizárom a gondokat, nem sietek, nem rohanok.
Pihenésnek szánom.
S ha ez nem lehetne vasárnap, akkor legyen egy más nap.
Fehér gerle
Csak szállj a vállamra gerle, Csak érints meg a lelkem egy percre. Tudjam, hogy küldtek, tudjam, szeretnek.
Csak hozz tiszta, szép világot, Csak mutass nekem irányt, hogy jó helyen járok. Tudjam, hogy világot látok.
Csak szállj a vállamra fehér gerle, Hozz megnyugvást fáradt testemre, Legyen az élet tisztasága fehérséged.
Lebegtesd meg szárnyad fehér gerle, békességet hirdess minden percre, Hozz szeretetet, hozz megértést nekem.
Csak hozz tiszta, szép világot, Csak mutass nekem irányt, hogy jó helyen járok. Tudjam, hogy világot látok.
Csak szállj a vállamra fehér gerle, Hozz megnyugvást fáradt testemre, Legyen az élet tisztasága fehérséged.
Lebegtesd meg szárnyad fehér gerle, békességet hirdess minden percre, Hozz szeretetet, hozz megértést nekem.
A sorssal kézen fogva
A sorssal kézen fogva, ballagok a távolba.
Van, hogy sietnék, ereszteném kezét,de úgy tűnik össze vagyunk láncolva.
A sorssal kézen fogva, haladok az életen.
Dacolok, rángatom, de jól teszem?
Harcolok, küzdök ellenem!
A sorssal kézen fogva, inkább együtt megyek.
Nem számítanak viharok, hegyek, tengerek.
Magam mellé állítom a szelet.
A sorssal kézen fogva, sorsommal megbarátkozva,
Viszem magammal örömöm, bánatom,
Eltántorítani magam nem hagyom.
Van, hogy sietnék, ereszteném kezét,de úgy tűnik össze vagyunk láncolva.
A sorssal kézen fogva, haladok az életen.
Dacolok, rángatom, de jól teszem?
Harcolok, küzdök ellenem!
A sorssal kézen fogva, inkább együtt megyek.
Nem számítanak viharok, hegyek, tengerek.
Magam mellé állítom a szelet.
A sorssal kézen fogva, sorsommal megbarátkozva,
Viszem magammal örömöm, bánatom,
Eltántorítani magam nem hagyom.
Évszakok
Nyári szellő, köszönöm, hogy vártál. Esténként melegen vállon simogattál Nyári Nap fénye melegített már-már, Amikor záporban táncot velem jártál.
Jött az ősz, ünnepi ruhában, A nyár köszönt el tőle futtában, Kezet fogtak még utoljára, Várakoztam az indián nyárra.
Szél hozta hírét a télnek, A fecskék már régen útra kéltek. Beleburkolózott a táj a hó fehér leplébe, Fagyos úton, szánon mentem elébe.
Még szívemen a fagy járt táncot, A sáros úton az képzett ráncot, Akkor már hallottam hírét a tavasznak, pattanását a rügyeknek, hogy hasadnak.
Jött az ősz, ünnepi ruhában, A nyár köszönt el tőle futtában, Kezet fogtak még utoljára, Várakoztam az indián nyárra.
Szél hozta hírét a télnek, A fecskék már régen útra kéltek. Beleburkolózott a táj a hó fehér leplébe, Fagyos úton, szánon mentem elébe.
Még szívemen a fagy járt táncot, A sáros úton az képzett ráncot, Akkor már hallottam hírét a tavasznak, pattanását a rügyeknek, hogy hasadnak.
Tovább élek
Eljön majd az óra, mikor végtelenbe vándorol a lelkünk, de már esedezve. Keresi a társát, ki korábban kelt útra, Megfoghassa társa kezét újra, meg újra.
Lelkek randevúja virágos réten, Forró kézfogások elmerülten, fényben. Csillagokként járnak fent a magas égen, Nekünk szórják fényük, teljes egészében.
Elindulunk egyszer, megyünk hosszú útra, Talán végtelenbe lesz a könnyű túra, Akkor nekünk fog szólni az ének, Aki szeretett, majd emlékében élek.
Lelkek randevúja virágos réten, Forró kézfogások elmerülten, fényben. Csillagokként járnak fent a magas égen, Nekünk szórják fényük, teljes egészében.
Elindulunk egyszer, megyünk hosszú útra, Talán végtelenbe lesz a könnyű túra, Akkor nekünk fog szólni az ének, Aki szeretett, majd emlékében élek.
Magammal viszem
Fogom a Nap sugarát, zsebembe teszem,
Begyűjtöm, hogy meleget adjon nekem.
Kedves mosolyodra örökké emlékezem,
Tudtam, hogy a világon a legjobb nekem!
A Nap melege, a mosolyod hevíti szívem,
Egyik nélkül sem tudnék élni. Hiszem.
Száz mosoly közt a tiéd rejti hitem,
Amíg élek, mindig magammal viszem.
Nincs oly vihar, mi elrejteni tudná nekem,
Hogy Veled az élet végtelen.
S ha már nem foghatod kezem,
Ezt az érzést mindig magamnak hiszem.
Begyűjtöm, hogy meleget adjon nekem.
Kedves mosolyodra örökké emlékezem,
Tudtam, hogy a világon a legjobb nekem!
A Nap melege, a mosolyod hevíti szívem,
Egyik nélkül sem tudnék élni. Hiszem.
Száz mosoly közt a tiéd rejti hitem,
Amíg élek, mindig magammal viszem.
Nincs oly vihar, mi elrejteni tudná nekem,
Hogy Veled az élet végtelen.
S ha már nem foghatod kezem,
Ezt az érzést mindig magamnak hiszem.
Hova tűnt?
Elszállnak az évek, gyorsan elrepülnek,
Emlékeink lelkünkben hamar összegyűlnek.
Elkezdődött, mikor tágra nyílt szemmel,
Csodáltuk a szempárt, ki óvott türelemmel.
Boldogan, vidáman álltunk új kapukban,
Izgalommal éltünk, benne minden újjal.
Találkoztunk, s közben boldog randevúval,
felnőttek lettünk örömmel, búval.
Rohannak a napok, rohannak az évek,
Bőrünkbe ezer emlékünk beleégett.
Szemünkben az öröm, szemünkben a bánat,
Szívünkben a jóság, szeretet nem várhat.
S ahogy hervad jobban életünk virága,
A kezünk remegése érinti a szárat.
Még öntöznénk e szár gyökerét,
De tudjuk egyszer az élet véget ér.
Nevessünk, örüljünk, ébredjünk a Nappal,
Hogy a végső útra ne menjünk haraggal.
Boldogságban élni, ez az élet kulcsa,
Szeretet kell hozzá, más meg nem oldja.
/Biró Márta
Emlékeink lelkünkben hamar összegyűlnek.
Elkezdődött, mikor tágra nyílt szemmel,
Csodáltuk a szempárt, ki óvott türelemmel.
Boldogan, vidáman álltunk új kapukban,
Izgalommal éltünk, benne minden újjal.
Találkoztunk, s közben boldog randevúval,
felnőttek lettünk örömmel, búval.
Rohannak a napok, rohannak az évek,
Bőrünkbe ezer emlékünk beleégett.
Szemünkben az öröm, szemünkben a bánat,
Szívünkben a jóság, szeretet nem várhat.
S ahogy hervad jobban életünk virága,
A kezünk remegése érinti a szárat.
Még öntöznénk e szár gyökerét,
De tudjuk egyszer az élet véget ér.
Nevessünk, örüljünk, ébredjünk a Nappal,
Hogy a végső útra ne menjünk haraggal.
Boldogságban élni, ez az élet kulcsa,
Szeretet kell hozzá, más meg nem oldja.
/Biró Márta
Este van
Este van, sötétben bujkálnak az árnyak,
Az éj leplében, gondolatok hálnak.
Kik napközben vigadnak, fel s alá járnak,
Átadják szerepük az éji világnak.
Elhalkul a nóta, megpihen a hárfa,
Megfáradt testünk álmunknak az ágya.
Sötétség fedi el mindazt, ami fájna,
Várjuk, hogy holnapra csituljon a lángja.
Csillagok figyelnek az éjszakai tájra,
A Hold mintha nélkülük is vidám táncot járna.
Lassul a sóhaj, nyugalomra vágyna,
Fejünk alá kúszik csendben puha párna.
Szenderülj el világ, ne verjen fel lárma, Engedd, hogy legyen mindenkinek vágya. Csitulj mennydörgés, az eső halk szavára! Álomba merülünk, hűvös éjszakában.
Az éj leplében, gondolatok hálnak.
Kik napközben vigadnak, fel s alá járnak,
Átadják szerepük az éji világnak.
Elhalkul a nóta, megpihen a hárfa,
Megfáradt testünk álmunknak az ágya.
Sötétség fedi el mindazt, ami fájna,
Várjuk, hogy holnapra csituljon a lángja.
Csillagok figyelnek az éjszakai tájra,
A Hold mintha nélkülük is vidám táncot járna.
Lassul a sóhaj, nyugalomra vágyna,
Fejünk alá kúszik csendben puha párna.
Szenderülj el világ, ne verjen fel lárma, Engedd, hogy legyen mindenkinek vágya. Csitulj mennydörgés, az eső halk szavára! Álomba merülünk, hűvös éjszakában.
Elmúlt 40 év
Látom az arcod, de nem tudom,
Ismerem, vagy csak gondolom?
Miért ivódott be szemembe?
Honnan tudhatom, hogy kedvelsz-e?
Régen volt, vagy mostanában?
Veled iskolába jártam?
Hol találkoztam Veled,
Tán néha megfogtam a kezed?
Tudom, hogy ismerem,
Tudom, hogy lesz nekem,
Alkalmam elmondani, hogy
Mily jó, újra találkozni.
Már tudom, már gondolom,
Mosolyod ugyanaz az arcodon,
Megszólal neved, a hangodon.
Már tudom, többször is hallhatom.
Újra együtt, egy osztályban,
nevetgélünk egyfolytában,
Csínytevésünk morajában,
Kedvességben, barátságban.
/Biró Márta/
Ismerem, vagy csak gondolom?
Miért ivódott be szemembe?
Honnan tudhatom, hogy kedvelsz-e?
Régen volt, vagy mostanában?
Veled iskolába jártam?
Hol találkoztam Veled,
Tán néha megfogtam a kezed?
Tudom, hogy ismerem,
Tudom, hogy lesz nekem,
Alkalmam elmondani, hogy
Mily jó, újra találkozni.
Már tudom, már gondolom,
Mosolyod ugyanaz az arcodon,
Megszólal neved, a hangodon.
Már tudom, többször is hallhatom.
Újra együtt, egy osztályban,
nevetgélünk egyfolytában,
Csínytevésünk morajában,
Kedvességben, barátságban.
/Biró Márta/
Szép
Ránézek arcodra, látom, hogy szép,
Dalol az élet, virágos rét.
Szemednek fényében fürdik a kék,
Gyémántja csillog, ugye mily szép?
Lelked, ha boldog, ragyog az ég,
Mosolyod arcodon reppen felém.
S nem fogja idő, s nem fogja szél,
Ajkad körül, arcod pár redője él.
Aranyló hajadon csillan a fény,
A napsugár táncot lejt, ugye mily szép?
Hiába idő, hiába év, eljöhet bármikor halkuló fény,
Életed tükrében minden emléked él.
Mi az, hogy gyönyörű, mi az, hogy szép?
Tudja azt mindenki! Az, miért él.
Szavaknak kellemes hangzása szép,
Lelkednek óhaját repíti szél.
Te magad, s lényed oly szép,
S ha így éled életed, az lesz a szép.
Sugárzik rólad, az, ahogy élsz,
Tegyél meg mindent, hogy boldogan élj!
Elmondanám igazán mi az, hogy szép,
Hiába tenném, hisz százezer kép.
S mit magadból megmutatsz, az lesz a szép,
Ahogy te megéled, ahogy te reméled,
az lesz a szép.
Biró Márta
Dalol az élet, virágos rét.
Szemednek fényében fürdik a kék,
Gyémántja csillog, ugye mily szép?
Lelked, ha boldog, ragyog az ég,
Mosolyod arcodon reppen felém.
S nem fogja idő, s nem fogja szél,
Ajkad körül, arcod pár redője él.
Aranyló hajadon csillan a fény,
A napsugár táncot lejt, ugye mily szép?
Hiába idő, hiába év, eljöhet bármikor halkuló fény,
Életed tükrében minden emléked él.
Mi az, hogy gyönyörű, mi az, hogy szép?
Tudja azt mindenki! Az, miért él.
Szavaknak kellemes hangzása szép,
Lelkednek óhaját repíti szél.
Te magad, s lényed oly szép,
S ha így éled életed, az lesz a szép.
Sugárzik rólad, az, ahogy élsz,
Tegyél meg mindent, hogy boldogan élj!
Elmondanám igazán mi az, hogy szép,
Hiába tenném, hisz százezer kép.
S mit magadból megmutatsz, az lesz a szép,
Ahogy te megéled, ahogy te reméled,
az lesz a szép.
Biró Márta
Csillagod...
Kvasznicska Zita részére
Van-e azt te honnan tudhatod?
Látod, hogy fénye rád ragyog,
Biztos, hogy a te birtokod?
Biztos, hogy láthatod?
Tényleg van csillagod?
Az, ami rád ragyog?
Tudhatod, tudhatod,
Gyermeked szeme rád ragyog.
Tényleg van csillagod?
Az, ami rád ragyog?
Tudhatod, tudhatod,
Társad kezét foghatod!
Elhiszed, hogy van csillagod? Mert én csak egy verset adhatok. Elhiszed, hogy neked ragyog? Vagy fényét a napnak Te adod? Elhiszed, hogy van csillagod?
Hidd el, hisz te magad táplálod.
Ne hagyd, hogy felhők takarják,
Éld a magad útját!
Hisz a csillag Te magad vagy,
Mindent, mit kaptál,
Köszönj meg magadnak.
Lássanak téged, fénylő csillagnak.
Biró Márta – szeretettel Zitának ☺
Látod, hogy fénye rád ragyog,
Biztos, hogy a te birtokod?
Biztos, hogy láthatod?
Tényleg van csillagod?
Az, ami rád ragyog?
Tudhatod, tudhatod,
Gyermeked szeme rád ragyog.
Tényleg van csillagod?
Az, ami rád ragyog?
Tudhatod, tudhatod,
Társad kezét foghatod!
Elhiszed, hogy van csillagod? Mert én csak egy verset adhatok. Elhiszed, hogy neked ragyog? Vagy fényét a napnak Te adod? Elhiszed, hogy van csillagod?
Hidd el, hisz te magad táplálod.
Ne hagyd, hogy felhők takarják,
Éld a magad útját!
Hisz a csillag Te magad vagy,
Mindent, mit kaptál,
Köszönj meg magadnak.
Lássanak téged, fénylő csillagnak.
Biró Márta – szeretettel Zitának ☺
Lelked kész-e?
Ha nem gyötört meg még az élet,
ha nem éltél át megannyi szépet,
ha nem áztatta könny az arcod,
ha nem vívtál még kemény harcot,
Akkor nem vagy felkészülve,
nem vagy még a lelked őre. /Biró Márta
ha nem éltél át megannyi szépet,
ha nem áztatta könny az arcod,
ha nem vívtál még kemény harcot,
Akkor nem vagy felkészülve,
nem vagy még a lelked őre. /Biró Márta
Alfa Szerelem
Vágyom, hogy teljesüljön az, ami álom,
Elképzeltem, mindig csak ez látom.
Nincs hozzá fogható, csak silány utánzat,
A többi hasonló, csak sorban állhat.
Megcsillan a napfény kecses vonalán,
Csak én száguldok az út jobb oldalán,
Felmordul motorja, szívemben dobolja,
Szerencsés lehetek, fülembe suttogja.
Szemekben megcsillan az embléma formája,
Nincs olyan autós szív, ami titkon nem erre vágyna. Mi lehetne más? Minden porcikája forró, szexi autó!
Egy ilyen van csak, nekünk az Alfa Romeo.
Biró Márta
Elképzeltem, mindig csak ez látom.
Nincs hozzá fogható, csak silány utánzat,
A többi hasonló, csak sorban állhat.
Megcsillan a napfény kecses vonalán,
Csak én száguldok az út jobb oldalán,
Felmordul motorja, szívemben dobolja,
Szerencsés lehetek, fülembe suttogja.
Szemekben megcsillan az embléma formája,
Nincs olyan autós szív, ami titkon nem erre vágyna. Mi lehetne más? Minden porcikája forró, szexi autó!
Egy ilyen van csak, nekünk az Alfa Romeo.
Biró Márta
Boldognak lenni
Mindig arra vágytál, az élet legyen boldog,
Képes vagy-e meglátni, ezer apró dolgot.
Bámulod a csillagokat, mint univerzumot,
Gondoltad, hogy fénye csak neked ragyog?
Bosszankodsz, ha bőröd érinti a zápor,
Pedig a rét, a föld azt kiáltja, hiányzol.
Próbáld meg az esőt boldogan várni,
Esőcseppek koppanását áldásnak látni.
Meglebben a szellő, olykor vihar mordul,
Táncolj vele, reppenj, minden jobbra fordul.
Napsütésben fürdeni, hatalmas tenger!
Testedben a lelked örömmel emel fel.
Fogni a kezét annak, akit szeretsz,
Jobbot nyújtani annak, akit vezetsz.
Adni egy jó szót, cserébe egy mosolyért,
Van-e oly tett, mi ennél többet ér?
Örömmel várni, ébresszen a reggel,
Biztosnak lenni, hogy a világ veled kel fel.
Elindulni, vágyni a csodákra,
Viharral szembe menni, nem hátra.
Emeld fel a fejed, húzd ki a hátad,
Észre fogod venni, a Nap is kacsint rád párat.
Madár csicsergése, legyen lelked zenéje,
Bogarak zümmögése dalod kísérje.
Kell-e több, hogy boldog legyél ember?
Hisz a mindenség téged emel fel.
Nyisd ki szíved, fogadd örömként,
Hogy a boldogság életedben elkísér.
Biró Márta
Képes vagy-e meglátni, ezer apró dolgot.
Bámulod a csillagokat, mint univerzumot,
Gondoltad, hogy fénye csak neked ragyog?
Bosszankodsz, ha bőröd érinti a zápor,
Pedig a rét, a föld azt kiáltja, hiányzol.
Próbáld meg az esőt boldogan várni,
Esőcseppek koppanását áldásnak látni.
Meglebben a szellő, olykor vihar mordul,
Táncolj vele, reppenj, minden jobbra fordul.
Napsütésben fürdeni, hatalmas tenger!
Testedben a lelked örömmel emel fel.
Fogni a kezét annak, akit szeretsz,
Jobbot nyújtani annak, akit vezetsz.
Adni egy jó szót, cserébe egy mosolyért,
Van-e oly tett, mi ennél többet ér?
Örömmel várni, ébresszen a reggel,
Biztosnak lenni, hogy a világ veled kel fel.
Elindulni, vágyni a csodákra,
Viharral szembe menni, nem hátra.
Emeld fel a fejed, húzd ki a hátad,
Észre fogod venni, a Nap is kacsint rád párat.
Madár csicsergése, legyen lelked zenéje,
Bogarak zümmögése dalod kísérje.
Kell-e több, hogy boldog legyél ember?
Hisz a mindenség téged emel fel.
Nyisd ki szíved, fogadd örömként,
Hogy a boldogság életedben elkísér.
Biró Márta
Gyermekünk
Add hát a kezembe csöpp kezed,
Szememben fürdesd tekinteted.
Minden dobbanását szívednek,
Hallom, érzem, ez éltet.
Vigyázom lépted, míg élek,
Örömmel futsz felém, remélek.
Boldogságod nekem a cél,
Nincs más, mi ezzel felér.
Lázas homlokod csitítom én,
Ölemben karollak, nyugodt az éj.
Legszebb vagy nekem, mint virágos rét,
Mosolyod lelkemben rejtem el én.
S amikor utadra engedlek én,
Szívem csak zakatol, féltelek én.
Tőlem mit tanultál, neked elég,
Felnőttél, ezért is csodállak én.
Eljön az óra, halkul a fény,
Remegő kezemet nyújtom feléd.
Már te vagy ki óv, percet remél,
S lassan számomra eljön az éj.
De gondolatom, akkor is hozzád elér.
Lebegve kísérlek, leszek a fény.
Szívedben helyem egy rés,
Kitölti, hogy szeretlek akkor is én.
Biró Márta
Szememben fürdesd tekinteted.
Minden dobbanását szívednek,
Hallom, érzem, ez éltet.
Vigyázom lépted, míg élek,
Örömmel futsz felém, remélek.
Boldogságod nekem a cél,
Nincs más, mi ezzel felér.
Lázas homlokod csitítom én,
Ölemben karollak, nyugodt az éj.
Legszebb vagy nekem, mint virágos rét,
Mosolyod lelkemben rejtem el én.
S amikor utadra engedlek én,
Szívem csak zakatol, féltelek én.
Tőlem mit tanultál, neked elég,
Felnőttél, ezért is csodállak én.
Eljön az óra, halkul a fény,
Remegő kezemet nyújtom feléd.
Már te vagy ki óv, percet remél,
S lassan számomra eljön az éj.
De gondolatom, akkor is hozzád elér.
Lebegve kísérlek, leszek a fény.
Szívedben helyem egy rés,
Kitölti, hogy szeretlek akkor is én.
Biró Márta
Hajnalban
Csend, sötét van, összebújva éj és hajnal.
Mégis már ébredezik, apró morajjal.
Hiszen mellettem megszólalt, kopogott.
Csendben fülembe súgott valamit mormogott.
Épp hogy csak megérintett, jelzett,
S én tudtam, hogy korán kel kelnem.
Nem terveztem, de rájöttem, valami
Fontos készülődik körülöttem.
Még a zizzenés is erősebben sejlik,
Hisz a gondolatokban még az éj rejlik.
Hallom szívem dobbanását, az ütem koppanását.
Időm van tenger, reggelig, míg a nap felkel.
Csendben kelek, ne zavarjam a világot,
Míg a családom álmában szövöget álmot.
Én már tudom, gondolataim nyugodtan szállnak,
Küldöm az üzenetet, az univerzum nem várhat.
Kávém gőzében minden emlék, vágy, álom cikázik,
De a lényeg a jövőben, már kirajzolódva látszik.
Időm van elég, hogy átgondoljam,
Mi az, amit szeretnék a világon a legjobban.
Biztonságot, szeretetet adni és kapni,
Napsütésben fürödni, esőnek áldást adni.
Hosszú éveimben egyre biztosabban járni,
A világot tágra nyílt szemmel csodálni.
Biró Márta
Mégis már ébredezik, apró morajjal.
Hiszen mellettem megszólalt, kopogott.
Csendben fülembe súgott valamit mormogott.
Épp hogy csak megérintett, jelzett,
S én tudtam, hogy korán kel kelnem.
Nem terveztem, de rájöttem, valami
Fontos készülődik körülöttem.
Még a zizzenés is erősebben sejlik,
Hisz a gondolatokban még az éj rejlik.
Hallom szívem dobbanását, az ütem koppanását.
Időm van tenger, reggelig, míg a nap felkel.
Csendben kelek, ne zavarjam a világot,
Míg a családom álmában szövöget álmot.
Én már tudom, gondolataim nyugodtan szállnak,
Küldöm az üzenetet, az univerzum nem várhat.
Kávém gőzében minden emlék, vágy, álom cikázik,
De a lényeg a jövőben, már kirajzolódva látszik.
Időm van elég, hogy átgondoljam,
Mi az, amit szeretnék a világon a legjobban.
Biztonságot, szeretetet adni és kapni,
Napsütésben fürödni, esőnek áldást adni.
Hosszú éveimben egyre biztosabban járni,
A világot tágra nyílt szemmel csodálni.
Biró Márta
Hála
Légy hálás, ha van, ki megfogja a kezed,
Légy hálás, ha van, ki őszintén mondja, hogy szeret.
Legyen az a gyermeked, vagy a párod,
Rossz úton jársz, ha csak a hibáit látod.
Gondolj arra, hogy a legnagyobb kincset adja neked,
Hiszen teljes szívével melengeti lelked.
Számíthatsz rá búban, örömben,
Melletted áll, ha kell, hogy körül öleljen.
Ne cseréld el ezt a kincset, pillanatnyi örömért,
Hiszen később fogod tudni, mennyit ért.
Előre lépj sose hátra, mert azt a jövőd bánja.
Lehet, hogy késő lesz, lehet, kevés van hátra.
Légy hálás, ha van hol lehajtanod fejed,
Légy hálás, ha az asztalodon gőzölög ételed.
Légy hálás, azért ami a tied,
Ne hagyd, hogy az irigység lengje körül életed.
Ne sóvárogj mások boldogsága után,
Ne sanyargasd szíved, más javai után,
Örülj, hogy mindennap láthatod,
Ahogy a szeretet életedben körül fog.
Biró Márta
Légy hálás, ha van, ki őszintén mondja, hogy szeret.
Legyen az a gyermeked, vagy a párod,
Rossz úton jársz, ha csak a hibáit látod.
Gondolj arra, hogy a legnagyobb kincset adja neked,
Hiszen teljes szívével melengeti lelked.
Számíthatsz rá búban, örömben,
Melletted áll, ha kell, hogy körül öleljen.
Ne cseréld el ezt a kincset, pillanatnyi örömért,
Hiszen később fogod tudni, mennyit ért.
Előre lépj sose hátra, mert azt a jövőd bánja.
Lehet, hogy késő lesz, lehet, kevés van hátra.
Légy hálás, ha van hol lehajtanod fejed,
Légy hálás, ha az asztalodon gőzölög ételed.
Légy hálás, azért ami a tied,
Ne hagyd, hogy az irigység lengje körül életed.
Ne sóvárogj mások boldogsága után,
Ne sanyargasd szíved, más javai után,
Örülj, hogy mindennap láthatod,
Ahogy a szeretet életedben körül fog.
Biró Márta
Ünnep
Felcsendül az ének,
Lelkedben kigyúlnak a fények,
Csilingel az ünnep,
Kopogtatja szíved.
Kellemes melegség árad,
Szeretet lengi be a házad.
Pár nap, hogy ajándékként,
Csomagokba zárjad.
Apró fények a csillagokkal
Örömtáncot járnak,
Gondolataid a csodákra várnak,
S közben fűszeres illatok szállnak.
Megszólal a harang,
Szólít ezer dallam,
Karácsonykor zenél,
Azt súgja, hogy halljad.
Biró Márta
Lelkedben kigyúlnak a fények,
Csilingel az ünnep,
Kopogtatja szíved.
Kellemes melegség árad,
Szeretet lengi be a házad.
Pár nap, hogy ajándékként,
Csomagokba zárjad.
Apró fények a csillagokkal
Örömtáncot járnak,
Gondolataid a csodákra várnak,
S közben fűszeres illatok szállnak.
Megszólal a harang,
Szólít ezer dallam,
Karácsonykor zenél,
Azt súgja, hogy halljad.
Biró Márta
Érzelmek háborúja
Összeér a föld a nappal
Temetés a nagyharanggal.
Vihar tombol, csap a villám, Mennydörgés is femordul rám.
Háborog a tenger, Haragos a hullám, Eső táncol rajta,
Soha meg nem unja.
Kell, hogy kavarogjon, Partra szórja vágyàt,
Takarítja a természet Féltve őrzött álmát. Háborog a lelkem,
Béke nem tálalja. Keresi a gyógyírt,
De hiába várja.
Lassan múlnak órák, Korán jön a hajnal,
Csatát vív az érzés, Járkál kivont karddal.
Hagyom, hogy harcoljon, Hagyom, hogy vívódjon,
Nem lehet az idővel Szembe fordulnom.
Ahogy a vihar is A tisztulással házas,
Bennem a megnyugvás Tovább már nem várat.
Csendesült az érzés, Elvonult a vihar,
Fényjátékban éled, Már nem jön zivatar.
Biró Márta
Vihar tombol, csap a villám, Mennydörgés is femordul rám.
Háborog a tenger, Haragos a hullám, Eső táncol rajta,
Soha meg nem unja.
Kell, hogy kavarogjon, Partra szórja vágyàt,
Takarítja a természet Féltve őrzött álmát. Háborog a lelkem,
Béke nem tálalja. Keresi a gyógyírt,
De hiába várja.
Lassan múlnak órák, Korán jön a hajnal,
Csatát vív az érzés, Járkál kivont karddal.
Hagyom, hogy harcoljon, Hagyom, hogy vívódjon,
Nem lehet az idővel Szembe fordulnom.
Ahogy a vihar is A tisztulással házas,
Bennem a megnyugvás Tovább már nem várat.
Csendesült az érzés, Elvonult a vihar,
Fényjátékban éled, Már nem jön zivatar.
Biró Márta
Szerelem
Szerelem, szerelem,
Édes küzdelem,
Forró ölelés,
El nem engedem.
Szerelem, szerelem,
Csak ő kell nekem.
Szemében a reményem
Meglelem.
Szerelem, szerelem,
Mézes csókodat kérhetem,
Kezedbe kezemet tehetem,
Válladon halántékom megpihen.
Szerelem, szerelem,
Futunk együtt virágos réteken,
Szél sodor bennünket, végtelen,
Hódítunk hegyeket kettesben.
Szerelem, szerelem,
Ki vagy Te énnekem?
Lételem!
Tündöklő érzelem.
Szerelem, szerelem,
Egész életem veled tervezem,
S ha majd hideg föld lesz testemen,
A síromon szerelem virágod megterem.
Biró Márta
Édes küzdelem,
Forró ölelés,
El nem engedem.
Szerelem, szerelem,
Csak ő kell nekem.
Szemében a reményem
Meglelem.
Szerelem, szerelem,
Mézes csókodat kérhetem,
Kezedbe kezemet tehetem,
Válladon halántékom megpihen.
Szerelem, szerelem,
Futunk együtt virágos réteken,
Szél sodor bennünket, végtelen,
Hódítunk hegyeket kettesben.
Szerelem, szerelem,
Ki vagy Te énnekem?
Lételem!
Tündöklő érzelem.
Szerelem, szerelem,
Egész életem veled tervezem,
S ha majd hideg föld lesz testemen,
A síromon szerelem virágod megterem.
Biró Márta
Drága Virágom, Jázmin!
Vers Jázminnak
Egy angyal érintett meg engemet,
Mikor éreztem szívverésedet.
Lelkemben táncolt a boldogság,
Tudtam, ez egy gyermeki virágszál.
Cipeltem, szeretve bimbódzó gyermekem,
Vártam a percet, hogy kezembe vehetem.
A kétség, hogy elveszek, hiába érintett,
Az erőm vértként, megsegített.
Picike életed, ajándék énnekem,
Kezedet soha el nem engedem.
Vigyázom léptedet, őrzöm álmodat,
Szívemnek sosem lesz áldozat.
Köszönöm ezen apró életet,
Kísérem örökké csillogó két szemed.
S amikor felnőttként önálló életed élheted,
Akkor is mögötted angyalként lépdelek.
Szeretettel: Édesanyád
Írta: Biró Márta egy boldog Anyukának.
Mikor éreztem szívverésedet.
Lelkemben táncolt a boldogság,
Tudtam, ez egy gyermeki virágszál.
Cipeltem, szeretve bimbódzó gyermekem,
Vártam a percet, hogy kezembe vehetem.
A kétség, hogy elveszek, hiába érintett,
Az erőm vértként, megsegített.
Picike életed, ajándék énnekem,
Kezedet soha el nem engedem.
Vigyázom léptedet, őrzöm álmodat,
Szívemnek sosem lesz áldozat.
Köszönöm ezen apró életet,
Kísérem örökké csillogó két szemed.
S amikor felnőttként önálló életed élheted,
Akkor is mögötted angyalként lépdelek.
Szeretettel: Édesanyád
Írta: Biró Márta egy boldog Anyukának.
Barátom vagy
Kondor Andreának
Emberek vannak, mint égen csillagok,
De sok ezerből egy-két pár rám ragyog.
Te vagy ki érted, hogy miért én vagyok,
Miért én vagyok, ki Rád, barátként gondolok.
Ismerlek örömben, ismerlek bánatban,
Hisz ezer pillanatát szemedben láthattam.
Veled örültem, a Te kezedet fogtam,
Ha kérted, s kértem, veled ott voltam.
S mikor az én szívem nyomja teher,
Vagy éppen a boldogság engem is felemel,
Ha halványnak látom a csillagot,
Tőled megértést, bíztatást kaphatok.
Barátság, barátság, igaz, hű barátság.
Elveszni nem hagyom, mindig kimondhatom.
Elsodorhat bennünket messze a szél, de
Szövetségünkről örökké regét mesél.
Biró Márta
De sok ezerből egy-két pár rám ragyog.
Te vagy ki érted, hogy miért én vagyok,
Miért én vagyok, ki Rád, barátként gondolok.
Ismerlek örömben, ismerlek bánatban,
Hisz ezer pillanatát szemedben láthattam.
Veled örültem, a Te kezedet fogtam,
Ha kérted, s kértem, veled ott voltam.
S mikor az én szívem nyomja teher,
Vagy éppen a boldogság engem is felemel,
Ha halványnak látom a csillagot,
Tőled megértést, bíztatást kaphatok.
Barátság, barátság, igaz, hű barátság.
Elveszni nem hagyom, mindig kimondhatom.
Elsodorhat bennünket messze a szél, de
Szövetségünkről örökké regét mesél.
Biró Márta
Igaz barátság
Rózsa Andinak szeretettel
Törékeny az élet, szilánk sok darabja,
Mégis minden csillag, táncot járhat rajta.
Törékeny az ember, apró örömökből rakja,
Boldogság vonalát, s féltve rajzolgatja.
Öröm kell a jóhoz, Boldogság az élet,
Kell hozzá egy hangszer, hogy játszd a zenédet.
Hogyan is pengetnéd gitárod húrját,
Ha nincs, ki hallaná, éneked dallamát.
Kell hozzá a gyermek, kell, hozzá a társad,
Kell pár igaz barát, hogy magad mellé várjad.
Szüleid kezét, mikor elengeded,
Tétován, még a lábad is beleremeg.
Igaz barátod soha árván nem hagy,
Fogja a kezedet, amikor gyenge vagy.
S ha fellegekben szállsz, felfelé haladsz,
Örömmel táncol veled a napsugár alatt.
Ezzel a zenével, ezzel a tánccal,
Bármikor hívhatlak egy kézfogással.
Éneked zenéje szívemnek darabja,
Összetört szilánkjait meg-meg ragasztja.
Biró Márta
Mégis minden csillag, táncot járhat rajta.
Törékeny az ember, apró örömökből rakja,
Boldogság vonalát, s féltve rajzolgatja.
Öröm kell a jóhoz, Boldogság az élet,
Kell hozzá egy hangszer, hogy játszd a zenédet.
Hogyan is pengetnéd gitárod húrját,
Ha nincs, ki hallaná, éneked dallamát.
Kell hozzá a gyermek, kell, hozzá a társad,
Kell pár igaz barát, hogy magad mellé várjad.
Szüleid kezét, mikor elengeded,
Tétován, még a lábad is beleremeg.
Igaz barátod soha árván nem hagy,
Fogja a kezedet, amikor gyenge vagy.
S ha fellegekben szállsz, felfelé haladsz,
Örömmel táncol veled a napsugár alatt.
Ezzel a zenével, ezzel a tánccal,
Bármikor hívhatlak egy kézfogással.
Éneked zenéje szívemnek darabja,
Összetört szilánkjait meg-meg ragasztja.
Biró Márta
Hogyan szeretnék élni májusban?
Várom, hogy a május hozzon esőben aranyat,
Várom, hogy hozzon szikrázó napsütésben álmokat.
Várom, hogy ropogós korai cseresznyék mosolyogjanak rám,
Várom, hogy szabad legyek, sétálhassak, tudjam, itt a szabadság.
Kívánok új szelet,
Kívánok szeretetet,
Kívánok mosolygós embereket,
Kívánok boldogan hömpölygő tömegeket.
Szeretnék a széllel szemben állni, hogy pásztázza arcom,
Szeretnék hullámokat hallgatni, hogy megnyugtasson a parton.
Szeretnék bízni a jövőben,
Szeretnék hinni az elkövetkezőkben,
Szeretnék, szeretnék, alig várom, kívánom, hogy a határtalan szabadság ránk találjon.
Biró Márta
Várom, hogy hozzon szikrázó napsütésben álmokat.
Várom, hogy ropogós korai cseresznyék mosolyogjanak rám,
Várom, hogy szabad legyek, sétálhassak, tudjam, itt a szabadság.
Kívánok új szelet,
Kívánok szeretetet,
Kívánok mosolygós embereket,
Kívánok boldogan hömpölygő tömegeket.
Szeretnék a széllel szemben állni, hogy pásztázza arcom,
Szeretnék hullámokat hallgatni, hogy megnyugtasson a parton.
Szeretnék bízni a jövőben,
Szeretnék hinni az elkövetkezőkben,
Szeretnék, szeretnék, alig várom, kívánom, hogy a határtalan szabadság ránk találjon.
Biró Márta
Mondd akarsz-e?
Mondd, akarsz-e a játszótársam lenni?
Mondd, akarsz-e velem együtt örülni?
Mondd, akarod-e velem együtt bámulni a napot?
Mondd, hogyan akarod elérni holnapot?
Mondd, akarod-e, hogy megfogjam megfáradt kezed?
Mondd, akarsz-e esőben táncolni velem?
Mondd, tetszik-e neked, ha boldog vagyok?
Mondd, kellenek-e együtt töltött évek, napok?
Mondd el akarod-e mondani nekem a bánatod!
Hagyod nekem, hogy megkérdezzem mi bánt?
Hagyod nekem, hogy szeretettel gondoljak rád?
Mondd, kellenek-e új élmények?
Mondd el, hogy mi az, mi szikrát gyújt szívedben?
Mondd, akarsz-e a barátom lenni?
Mondd el azt is, hogyan tudsz mellettem, velem kézen fogva jönni!
Mondj el bármit, kívánj bármit, csak mondd, mondd.
Ne hagyd, hogy maradjon kimondatlan érzés, gondolat.
Ne hagyd, hogy nyomja a lelkedet, elsorvadjon benned, mondd, mondd ki.
A kimondatlan szó mérgezi a lelket.
A kimutatatlan érzés nem vonzza be a szeretetet.
Az elfelejtett barátság szegénnyé tesz.
Mondd, mondd el, annak, aki várja, aki veled örül, aki érti.
Biró Márta
Mondd, akarsz-e velem együtt örülni?
Mondd, akarod-e velem együtt bámulni a napot?
Mondd, hogyan akarod elérni holnapot?
Mondd, akarod-e, hogy megfogjam megfáradt kezed?
Mondd, akarsz-e esőben táncolni velem?
Mondd, tetszik-e neked, ha boldog vagyok?
Mondd, kellenek-e együtt töltött évek, napok?
Mondd el akarod-e mondani nekem a bánatod!
Hagyod nekem, hogy megkérdezzem mi bánt?
Hagyod nekem, hogy szeretettel gondoljak rád?
Mondd, kellenek-e új élmények?
Mondd el, hogy mi az, mi szikrát gyújt szívedben?
Mondd, akarsz-e a barátom lenni?
Mondd el azt is, hogyan tudsz mellettem, velem kézen fogva jönni!
Mondj el bármit, kívánj bármit, csak mondd, mondd.
Ne hagyd, hogy maradjon kimondatlan érzés, gondolat.
Ne hagyd, hogy nyomja a lelkedet, elsorvadjon benned, mondd, mondd ki.
A kimondatlan szó mérgezi a lelket.
A kimutatatlan érzés nem vonzza be a szeretetet.
Az elfelejtett barátság szegénnyé tesz.
Mondd, mondd el, annak, aki várja, aki veled örül, aki érti.
Biró Márta
Előttem jársz 10 évvel
(ajánlom B.Erzsinek)
Tanultam Tőled életet, szépen megélni éveket,
Tanultam türelmet, tanultam mérsékletet.
Megtanultam mikor szabad gyengének lenni,
Hogyan kell mosolyogva, könnyek nélkül sírni.
Előttem jársz tíz évvel, követlek reménnyel.
Fogtad a kezem azon a napon,
Mikor úgy éreztem, alig tudok állni a talpamon.
Barátom vagy azóta, tudom.
Részt vettél bánatban, részt vettél örömben,
Súgtad párszor, higgyek az erőmben.
Nevettünk könnyezve,
Mikor életünknek éppen mulatni volt kedve.
Ezernyi emlékünk könnyet csal szemembe,
Örömteli csillogás, szivárványt színezve.
Repülnek éveink, sodornak széllel,
Millió emlékünk igaz barátsággal ér fel.
Biró Márta
Tanultam türelmet, tanultam mérsékletet.
Megtanultam mikor szabad gyengének lenni,
Hogyan kell mosolyogva, könnyek nélkül sírni.
Előttem jársz tíz évvel, követlek reménnyel.
Fogtad a kezem azon a napon,
Mikor úgy éreztem, alig tudok állni a talpamon.
Barátom vagy azóta, tudom.
Részt vettél bánatban, részt vettél örömben,
Súgtad párszor, higgyek az erőmben.
Nevettünk könnyezve,
Mikor életünknek éppen mulatni volt kedve.
Ezernyi emlékünk könnyet csal szemembe,
Örömteli csillogás, szivárványt színezve.
Repülnek éveink, sodornak széllel,
Millió emlékünk igaz barátsággal ér fel.
Biró Márta
Fények, szelek, árnyak
Jár a Nap a fénnyel kézen fogva,
Hold világít puha sövényt fonva ablakomba.
Csillagok ölelik a földet,
Fényükben hisszük reményünket.
Szél fodrozza vizeinket,
Talp alá valót fúj a természetnek.
Vizek mossák hegyeinket,
Kiemelik bérceinket.
Viharos szél mozgásba hozza a fákat,
Lengedeznek, ropogós táncot járnak.
S ha lágy szellő ringatja a tájat,
Mintha álom venné kezdetét a mának.
Csillogó víztükörben táncolnak a fények,
Ezer apró csillagként suhan el az élet.
Eső koppanása komponálja művét,
S szivárványhíd teremti a békét.
Biró Márta
Hold világít puha sövényt fonva ablakomba.
Csillagok ölelik a földet,
Fényükben hisszük reményünket.
Szél fodrozza vizeinket,
Talp alá valót fúj a természetnek.
Vizek mossák hegyeinket,
Kiemelik bérceinket.
Viharos szél mozgásba hozza a fákat,
Lengedeznek, ropogós táncot járnak.
S ha lágy szellő ringatja a tájat,
Mintha álom venné kezdetét a mának.
Csillogó víztükörben táncolnak a fények,
Ezer apró csillagként suhan el az élet.
Eső koppanása komponálja művét,
S szivárványhíd teremti a békét.
Biró Márta
Betlehemi csillag
Az éj sötétjében az eget kémlelve állok,
A Betlehemi csillag fényére várok,
De felhők lepik el a vágyat,
Zúzmarás hamu áztatja a tájat.
Lelkem szemével mégis a fényt látom,
Kiket szerettem, mindig arcukat várom,
De lelkünk nem együtt járja a táncom,
Valahol a csillagok között ropják nélkülem, vágyom.
Talán az új fény elhozza már az álmom,
Talán lelkem nyugodtabban felkészült a jóra, vágyom.
Békében, megnyugvásban fogadom el dallamát a szélnek,
Valahol majd egyszer együtt zenélnek.
BiróMárta
A Betlehemi csillag fényére várok,
De felhők lepik el a vágyat,
Zúzmarás hamu áztatja a tájat.
Lelkem szemével mégis a fényt látom,
Kiket szerettem, mindig arcukat várom,
De lelkünk nem együtt járja a táncom,
Valahol a csillagok között ropják nélkülem, vágyom.
Talán az új fény elhozza már az álmom,
Talán lelkem nyugodtabban felkészült a jóra, vágyom.
Békében, megnyugvásban fogadom el dallamát a szélnek,
Valahol majd egyszer együtt zenélnek.
BiróMárta
Lili kutyám emlékére
Elment, ellépkedett,
Puha tappancsa a fény felé vezetett.
Égi mezőkön szaladgál,
A kutyák gyönyörű lelkével rohangál.
Még hallom puha talpai koppanását a kövön,
Még látom mekkora a szemében az öröm,
Mikor kezem nyújtom felé,
Mikor tudja, hogy szeretetem az övé.
Hűség és szeretet, mindez az enyém lehetett,
Az elmúlt 11 évben, életem minden percében,
Itt volt mellettem, itt voltam mellette,
Örökre van helye a lelkemben.
Szívemet bársonnyal bélelem,
Emlékének helye örökké ott legyen.
11 karácsonyt töltöttél énvelem
Most már tiéd a Karácsony fénye, végtelen.
Biró Márta
Puha tappancsa a fény felé vezetett.
Égi mezőkön szaladgál,
A kutyák gyönyörű lelkével rohangál.
Még hallom puha talpai koppanását a kövön,
Még látom mekkora a szemében az öröm,
Mikor kezem nyújtom felé,
Mikor tudja, hogy szeretetem az övé.
Hűség és szeretet, mindez az enyém lehetett,
Az elmúlt 11 évben, életem minden percében,
Itt volt mellettem, itt voltam mellette,
Örökre van helye a lelkemben.
Szívemet bársonnyal bélelem,
Emlékének helye örökké ott legyen.
11 karácsonyt töltöttél énvelem
Most már tiéd a Karácsony fénye, végtelen.
Biró Márta
Átadhatok neked egy ajándékot?
- Ki vagyok én? Ismerj meg!
- Évszakok novellái
- Őszi novella
- Karácsonyi novella
- Tavaszi novella
- Nyári novella