Ránézek arcodra, látom, hogy szép,
Dalol az élet, virágos rét.
Szemednek fényében fürdik a kék,
Gyémántja csillog, ugye mily szép?
Lelked, ha boldog, ragyog az ég,
Mosolyod arcodon reppen felém.
S nem fogja idő, s nem fogja szél,
Ajkad körül, arcod pár redője él.
Aranyló hajadon csillan a fény,
A napsugár táncot lejt, ugye mily szép?
Hiába idő, hiába év, eljöhet bármikor halkuló fény,
Életed tükrében minden emléked él.
Mi az, hogy gyönyörű, mi az, hogy szép?
Tudja azt mindenki! Az, miért él.
Szavaknak kellemes hangzása szép,
Lelkednek óhaját repíti szél.
Te magad, s lényed oly szép,
S ha így éled életed, az lesz a szép.
Sugárzik rólad, az, ahogy élsz,
Tegyél meg mindent, hogy boldogan élj!
Elmondanám igazán mi az, hogy szép,
Hiába tenném, hisz százezer kép.
S mit magadból megmutatsz, az lesz a szép,
Ahogy te megéled, ahogy te reméled,
az lesz a szép.
Biró Márta
