Elől megy a szeretet szétszakadt ruhában,
Követi a boldogság, bánatot szorítva markában.
Megszakadt szívek sajdulva beállnak a sorba,
Gondolják, legyen teljes ez a csorda.
Megindul a felhő, zuhatag formában,
Mint sebes folyók, könnyek folyamában.
Menetelnek, de hová tartanak?
Lehajtott fejjel, még az ég is megszakad.
Mennydörgés töri meg a csendet.
A sor elé pattan, teremt ő majd rendet!
Szerencsétlen menet, hát ti hová mentek?
Hol hagytátok el a jókedvet?
Hirtelen megtorpannak, kerülik a csendet,
Kiabálva sírják, ki mit vesztett.
Feldörren az ég. Csendet!
Felkéri a Napot, öleljen meg egyet.
Érkezik is gyorsan meleg sugarával,
Behegeszti a szíveket szaladtában.
Feléled a szeretet, talpra áll a bánat,
Nem engedi cipelni magát a boldogság markának.
Újra zene szól, a madarak is jönnek,
Egy zenekar hirdeti: Itt mindenki csak nyerhet.
Szivárvány kapuja alatt elsétálnak,
S rájönnek, eddig rossz úton jártak.
Megint a szeretet az élen,
A boldogság pedig repked örömében.
Begyógyult szívek egymásra találnak,
Ebben a nagy tolongásban hová tűnt a bánat?
Biró Márta
Minden versem az életem ihlette. Szeretet vezérelt. Sokszor éreztem magam elveszettnek, de mindig kilábaltam, talpra álltam. Hiszek benne, hogy képesek vagyunk felemelni a fejünket a legmélyebb pontról is. Látnunk kell egy jövőt, egy képet, ahová el szeretnénk jutni, ez mindig segít. Néha csak az apró örömök hoznak mosolyt az arcunkra. Bele kell kapaszkodnunk, ha egy pillanatra szól, akkor is.
Az összes versem itt olvasható: https://biromakonyvem.hu/category/versek/
Blogjaim, cikkeim: https://biromakonyvem.hu/category/blog/
Facebook oldalamon még több bejegyzést olvashattok tőlem: https://www.facebook.com/biromakonyvem
