Gyengeséged a büszkeség miatt nem vállalod Sokan erőt mutatnak kifelé a világnak. Magabiztosnak látszanak. Büszkeség jellemzi őket. Ez a büszkeség valójában mit takar? Sziklaszilárd jellemet,
Online író-olvasó találkozó tervezését készítem elő. A tervem, hogy minden hónapban online író-olvasó találkozó legyen. Kérdezhettek tőlem, rólam. A könyvem történetéről. A könyvem üzenetéről, tartalmáról.
Hajszolunk álmokat, hiszünk idolokban , hogy igazoljuk rohanásunk, hamis értelmet adunk hamis céloknak. Palástoljuk valódi énünk. Való nekünk ez a világ? Felveszünk szokásokat, ami divat.
Se szeri, se száma, de a csoda az CSODA. Csoda a gyermek, csoda az érzés, csoda a szerelem, csoda a várakozás, csoda a barátság, csoda
Amikor egy kisgyermek csak a fantáziájában lehet boldog, azt jelenti, hogy a való életében fáj a lelke. Tudja, hogy nincs biztonságban. Szenved, nem érti, miért
Egyedül vagy, biztos, hogy magányos vagy? Egyedül járom az utam, egyedül hozom a döntéseimet, egyedül én magam tudom, hogy hova szeretnék eljutni. Bárhogy is nézzük,
Születéstől fogva szereti az édesanyja illatát, a hangját. Vágyik az érintésére, simogatására. Nincs a világon senki, aki ezt pótolhatná. Az első pillanattól kezdve kódolva van
Álmodozunk, elképzeljük azt, amit szeretnénk. Gyermekkoromban – amikor már tudtam, hogy a szüleim életvitelét nem fogom folytatni, amikor már tudtam, hogy hátrahagyom azt a világot
Álmodozás az életről, közben terveinket készítjük elő.
Talán észre sem vesszük, de piszkozatként ott van már.
Álmodozunk a vágyainkról. Gyermekként megálmodtam a világot, amiben szeretnék gyermek lenni. Amikor gyermekem lett, megadtam neki mindazt. Megálmodtam, hogyan szeretnék felnőttként élni. Felnőttként megvalósítottam.
Sokszor ültem egyedül a fűben és elképzeltem. Életem leckéi könyvemben olvashattok róla.
Álmodozás minden ember életében jelen van. Hogyan lennének megvalósult tervek, ha nem álmodnánk meg őket?
Elképzeljük a jövőnket. Ezzel rögzítjük is. Egyszer csak azt vesszük észre, hogy kész van a nagy mű. Közben már másról álmodozunk.
Érdemes időt szánni rá és megünnepelni, ha elértünk egy célt.
Arra vigyázzunk, hogy mindig reális és elérhető álmaink legyenek. Így nem érhet bennünket csalódás. Álomvilágban ha ringatjuk magunkat, a végén becsapódunk a földbe.
Hiába szeretnénk kacsalábon forgó kastélyt, ha nem tudjuk elérni. Elérhető számunkra egy ház, ami az otthonunk. Mindenki álmodozik meleg, biztonságos otthonról. Lehet, hogy kevésbé fénylik, mint a szomszédé, de a tiéd. A kulcsod a saját ajtódat nyitja, a saját otthonodét.
Becsülni kell azt, amit el tudtunk érni, amit meg tudtunk szerezni, valósítani magunknak az álmainkból.
Hála című versem erről írtam.
Sokszor az álmodozás utáni valóságot már nem értékeljük. Hajszoljuk magunkat a másik álom után. Hajszoljuk és rohanunk. Meg kell állnunk ünnepelni, hálát adni.
Álmodozás, remény, hála. Micsoda szép szavak! Micsoda szép érzések!
Adjunk hálát, hogy este álmodozással, reménnyel, hálával hajtjuk le a fejünket. Reggel boldogok lehetünk, hogyha körülnézünk. Ez mind a saját értékünk, életünk, boldogságunk.
Álmodozzunk! Az álmok szárnyán találunk boldogan a célba. Repít bennünket, s mi boldogan szállunk hullámhosszán.