Bárki vagy, bármilyen van, bárhogy is éltél, bármi is történt, egy út van: előre. Nem állhatsz meg, nem szállhatsz ki, csak megtorpanhatsz. Megállsz, várakozol, úgy
Láthatatlan ajtók előtt állunk. Képzeletünk, vágyunk teremti meg a színét, súlyát, nyitját. Mindannyian átlépünk rajta. Hiába is halogatjuk a változásokat, előbb, utóbb megtörténnek. Kár beletemetkeznünk
Álmodozunk, elképzeljük azt, amit szeretnénk. Gyermekkoromban – amikor már tudtam, hogy a szüleim életvitelét nem fogom folytatni, amikor már tudtam, hogy hátrahagyom azt a világot