Csend, sötét van, összebújva éj és hajnal.Mégis már ébredezik, apró morajjal.Hiszen mellettem megszólalt, kopogott.Csendben fülembe súgott valamit mormogott. Épp hogy csak megérintett, jelzett,S én tudtam,
Csendes késő este, szívemben az álmom.Csendes késő este, mindig csak ezt várom.Hangod lelkemben, érint, mint a bársony.Csillagok köz jársz Te, de én ezt nem látom.
Kedves Látogató! Tájékoztatjuk, hogy a honlap felhasználói élmény fokozásának érdekében sütiket alkalmazunk. A honlapunk használatával ön a tájékoztatásunkat tudomásul veszi.Elfogadom