E rövidke versem, Óda kenyérhez címmel akkor írtam, amikor elkezdtem kenyeret sütni.A kenyérhez szeretet, elhatározás, tisztelet kell. Házi kenyérhez hozzájutni otthon a legfelemelőbb érzés. Napjaimban
Fenyőfáim élete és története elkísér, amíg élek. Öt évvel ezelőtt beköltöztem a házamba. Lakhelyet váltottam, sokáig tartott, míg megtaláltam az otthonom. Rengeteg házat megnéztem. Azt
Búcsúzom Tőled, ki barátunk és rokonunk vagy. Elhalkult az ének.Már csillagként fogsz ragyogni nekünk az égi mezőkről.Versem született L.György emlékére Eljön az idő, elhalkul az
Tavasz az utolsó csatáját vívja a téllel Hidegben Tavasz van Kabátban, sapkában fekszem egy padon.Hideg van, s míg a Nap ragyog rám, hagyom.Arcomat pásztázza, fénye
Törékeny az élet, szilánk sok darabja,Mégis minden csillag, táncot járhat rajta.Törékeny az ember, apró örömökből rakja,Boldogság vonalát, s féltve rajzolgatja. Öröm kell a jóhoz, Boldogság
Emberek vannak, mint égen csillagok,De sok ezerből egy-két pár rám ragyog.Te vagy ki érted, hogy miért én vagyok,Miért én vagyok, ki Rád, barátként gondolok. Ismerlek
Légy hálás, ha van, ki megfogja a kezed,Légy hálás, ha van, ki őszintén mondja, hogy szeret.Legyen az a gyermeked, vagy a párod,Rossz úton jársz, ha
A hála érzése megerősít Téged. Köszönd meg magadnak, amit elértél már. Reggel kávéztam. Ilyenkor van időm elmélázni, hálát adni.Persze én is csapongok néha. Reggelente kattog
Melegséggel tölti el a lelkem, ha egy házaspárt látok, akik egymásba kapaszkodva mennek végig az utcán. Látszik rajtuk, hogy együtt öregedtek meg, Együtt kezdték a
Az életem egyedül kezdtem, s a fő művem, amire vágytam, a családom. Egy társ, akire számíthattam, aki mellettem állt, aki vigyázott rám, aki óvott, aki
Álmodozunk, elképzeljük azt, amit szeretnénk. Gyermekkoromban – amikor már tudtam, hogy a szüleim életvitelét nem fogom folytatni, amikor már tudtam, hogy hátrahagyom azt a világot