Hagyd és hidd el
Hagyd, hogy fájjon, ha fájnia kell,Hagyd, hogy a szívedig hatoljon, ha sebeznie kell,Hagyd, hogy gondolatod sötétben járjon, ha eltévednie kell,Hagyd, hogy tested fáradt legyen, ha
Hagyd, hogy fájjon, ha fájnia kell,Hagyd, hogy a szívedig hatoljon, ha sebeznie kell,Hagyd, hogy gondolatod sötétben járjon, ha eltévednie kell,Hagyd, hogy tested fáradt legyen, ha
Tavasz az utolsó csatáját vívja a téllel Hidegben Tavasz van Kabátban, sapkában fekszem egy padon.Hideg van, s míg a Nap ragyog rám, hagyom.Arcomat pásztázza, fénye
Egyszer csak azt érzed,Szíved köré jégvirág font abroncsot,Oly szépet. Telik az idő, azt látod,Bezárul körülötted világod,De megérted. Hold fénye ridegen kacsint rád,A szél elfújja életed
Jár a Nap a fénnyel kézen fogva,Hold világít puha sövényt fonva ablakomba.Csillagok ölelik a földet,Fényükben hisszük reményünket. Szél fodrozza vizeinket,Talp alá valót fúj a természetnek.Vizek
Mondd, akarsz-e a játszótársam lenni?Mondd, akarsz-e velem együtt örülni?Mondd, akarod-e velem együtt bámulni a napot?Mondd, hogyan akarod elérni holnapot? Mondd, akarod-e, hogy megfogjam megfáradt kezed?Mondd,
Reggel még sötétben nyitottam a szemem,Reggel már tudtam, milyen jó lesz nekem,Reggel még álmosan tártam ki az ablakom,Reggel már begyűjtöttem kosaramba a Napom. Délben még
Reppentem, szálltam a szélben, elmerülten,Villámban, dörgésben a sárban elsüllyedtem.Néha föld felett lebegtem, aztán hirtelen,Magamra ismertem. Nap szárította sokszor a kabátom,Annyit jártam az utam, a cipőm
Szabadságot hoz a szél, megtisztítja a földet, várom. Várom a boldogságot, várom a szabadságot, várom, remélek, hogy újra szabadon találkozhassunk barátainkkal, családtagjainkkal. Alig várom. Elhozza