Fogd a kezem
Fogd a kezem, ha félek,Ölelj át, ha fázom. Nevess velem, ha kérem,Örülj nekem, ha vársz rám. Keress engem, ha hiányzom,Lelkem neked kitárom. Hadd bízzam rád
Fogd a kezem, ha félek,Ölelj át, ha fázom. Nevess velem, ha kérem,Örülj nekem, ha vársz rám. Keress engem, ha hiányzom,Lelkem neked kitárom. Hadd bízzam rád
Egyszer csak arra ébredsz, hogy Te vagy minden. Te felelsz a családért, a gyermekért, a kenyérért. Mázsás súly nehezedik a válladra. Először a gondolat, hogy
Boldog vagyok, hogy köszönhetek az első napsugárnak, kiülök reggel az kedvenc padomra a kertemben, s közben megsimogat a szellő. Körbefonja arcom a napsugár, s minden
Minden, ami az édesanya szót jelenti számomra. Édesanya, akihez láthatatlan szál fűz, akinek a pillantását először érzem a bőrömön. Aki a karjába vesz, amikor megszülettem.