Fenyőfáim élete és története
Fenyőfáim élete és története elkísér, amíg élek. Öt évvel ezelőtt beköltöztem a házamba. Lakhelyet váltottam, sokáig tartott, míg megtaláltam az otthonom. Rengeteg házat megnéztem. Azt
Fenyőfáim élete és története elkísér, amíg élek. Öt évvel ezelőtt beköltöztem a házamba. Lakhelyet váltottam, sokáig tartott, míg megtaláltam az otthonom. Rengeteg házat megnéztem. Azt
Elment, ellépkedett,Puha tappancsa a fény felé vezetett.Égi mezőkön szaladgál,A kutyák gyönyörű lelkével rohangál. Még hallom puha talpai koppanását a kövön,Még látom mekkora a szemében az
Jár a Nap a fénnyel kézen fogva,Hold világít puha sövényt fonva ablakomba.Csillagok ölelik a földet,Fényükben hisszük reményünket. Szél fodrozza vizeinket,Talp alá valót fúj a természetnek.Vizek
Mondd, akarsz-e a játszótársam lenni?Mondd, akarsz-e velem együtt örülni?Mondd, akarod-e velem együtt bámulni a napot?Mondd, hogyan akarod elérni holnapot? Mondd, akarod-e, hogy megfogjam megfáradt kezed?Mondd,
Törékeny az élet, szilánk sok darabja,Mégis minden csillag, táncot járhat rajta.Törékeny az ember, apró örömökből rakja,Boldogság vonalát, s féltve rajzolgatja. Öröm kell a jóhoz, Boldogság
Összeér a föld a nappal,Temetés a nagyharanggal.Vihar tombol, csap a villám, Mennydörgés is felmordul rám. Háborog a tenger,Haragos a hullám,Eső táncol rajta, Soha meg nem unja. Kell,
Mindig arra vágytál, az élet legyen boldog,Képes vagy-e meglátni, ezer apró dolgot.Bámulod a csillagokat, mint univerzumot,Gondoltad, hogy fénye csak neked ragyog? Bosszankodsz, ha bőröd érinti
Elszállnak az évek, gyorsan elrepülnek,Emlékeink lelkünkben hamar összegyűlnek.Elkezdődött, mikor tágra nyílt szemmel,Csodáltuk a szempárt, ki óvott türelemmel. Boldogan, vidáman álltunk új kapukban,Izgalommal éltünk, benne minden
Fogd a kezem, ha félek,Ölelj át, ha fázom. Nevess velem, ha kérem,Örülj nekem, ha vársz rám. Keress engem, ha hiányzom,Lelkem neked kitárom. Hadd bízzam rád
Valaki ajtómon dörömböl! Kopogtat a bánat.Kiabál, hogy engedjem be, tovább ő nem várhat.Lábam megtorpan. Közben félig nyitott ablakomon kúszik be a boldogság,Kérlel, hogy őt engedjem.
Eljön az a perc, eljön az az óra, amikor „ránk szakad” a boldogság. Ránk szakad az öröm. Akkor hirtelen többed dobol a szívünk, nem tudunk
Sokan világgá mennének fájdalmukban, a saját nehéz terhük alól kibújnának, hogy hátra hagyva, egy új élet reményében újra kezdjenek mindent. Megéri-e menekülni, megéri-e mindent eltemetni?