Az élet titkai
Ezek az apró titkok fűszerek a boldogsághoz, az élet titkai Sokszor apró titkokon múlik az élet. A legegyszerűbb fűszer, hogy felszabadultabban élhess.Cipelheted a világ súlyát
Ezek az apró titkok fűszerek a boldogsághoz, az élet titkai Sokszor apró titkokon múlik az élet. A legegyszerűbb fűszer, hogy felszabadultabban élhess.Cipelheted a világ súlyát
Gondolt egyet egyszer egy vödör, S, hogy menni tudjon két lába kinőtt.Elindult nagy léptekkel a világba,Rámosolygott minden virágra. Örömében táncot járt,Ily szépséget talán nem is
Elől megy a szeretet szétszakadt ruhában,Követi a boldogság, bánatot szorítva markában.Megszakadt szívek sajdulva beállnak a sorba,Gondolják, legyen teljes ez a csorda. Megindul a felhő, zuhatag
Pár soros kérdések az élethez. Élni és bátornak lenni érdemes. Hogyan tudnék? Hogyan tudnék napfény nélkül élni?Hogyan tudnék vihar nélkül félni? Hogyan tudnék gondolatok szárnyán
Az elmúlt év türelem és tanulás időszaka volt nekünk. Talán nem is gondoltuk volna, hogy ennyi türelem van bennünk. Tanulságok sokasága tett bennünket túlélővé. A
Mondd, akarsz-e a játszótársam lenni?Mondd, akarsz-e velem együtt örülni?Mondd, akarod-e velem együtt bámulni a napot?Mondd, hogyan akarod elérni holnapot? Mondd, akarod-e, hogy megfogjam megfáradt kezed?Mondd,
Mindig arra vágytál, az élet legyen boldog,Képes vagy-e meglátni, ezer apró dolgot.Bámulod a csillagokat, mint univerzumot,Gondoltad, hogy fénye csak neked ragyog? Bosszankodsz, ha bőröd érinti
Fogd a kezem, ha félek,Ölelj át, ha fázom. Nevess velem, ha kérem,Örülj nekem, ha vársz rám. Keress engem, ha hiányzom,Lelkem neked kitárom. Hadd bízzam rád
A sorstársak tanulnak egymástól, átérzik egymás helyzetét. Sorsfordító erőt adnak. Miért jó, ha a sorstársak megismerik egymást? Elmeséljük történeteinket.Aki megírja sorsát, életét az bátor és
Hogyan kezdődött a konyha szenvedélyem? Amikor ketten maradtam a fiammal, ugyanúgy főztem és sütöttem, csak két főre, a konyhámban. Ahogy teltek az évek, ugyanúgy napi
Elveszett a jókedv, elveszett a szép szó, elveszett a türelem, elveszett az empátia, elveszett a gondoskodás, elveszett a kitartás, elveszett a tenni akarás, elveszett, elveszett.
Eljön az a perc, eljön az az óra, amikor „ránk szakad” a boldogság. Ránk szakad az öröm. Akkor hirtelen többed dobol a szívünk, nem tudunk
Honnan is meríthetnék? Amikor akaraterő hiányában búslakodunk, meglátjuk-e? Akkor bizony nehezen. Hiába süt a nap, hiába van a lábunk előtt, nem vesszük észre. Boldogság elkerül bennünket. Álmodozás, szépség hová veszett? Pedig apró örömforrás lehet egy szikrázó nap, egy szál virág, hallgatni a tenger vagy a folyó zúgását. Egy barát segítő keze, szavai.
Egy történet, melyet könyvbe foglaltak. Anya, ki megsimogatja a fejed.
Amikor elveszettnek érzem magam, örömöt okoz, ha a kiskutyám odaszalad hozzám. Reggelente a beszűrődő napfénynek kinyitom az ablakot. Sokszor kiülök a kertbe. Hagyom, hogy a napsugarak simogassanak. Pásztázzák az arcom.
Ez a versem pont az örömforrásról szól. Ebben kérdésekkel ösztönzöm olvasóimat, hogy bátrak legyenek. Hiszen a bátorság, az örömforrások visznek előre. Persze vannak buktatók. Ezeket meg kell tanulnunk kezelni.
Félelmünkben elveszítjük a boldogsághoz vezető ösvényt.
Apró örömökből áll össze a boldogság. Ezt számtalan blogomban kifejtettem. A sajt magam tapasztalatait írtam meg.
Ez lett a könyvem címe, mert leckéket kaptam, nehéz leckéket. Sokszor estem térdre az életem során, mégis felálltam. Visszagondolva büszke vagyok magamra. Hálás vagyok, hogy mertem élni. Hálás vagyok, hogy mertem boldog lenni. Könyvemből megismerheted, hogyan tudtam a forrásokat megragadni, hogy örömöt okozzanak.
Oly boldogság, mikor nyílnak a virágok, énekelnek a madarak. Azt csinálni, amit szeretek. Álmodozni, megvalósítani, hagyni beteljesülni. Hagyni, hogy szeressenek, s még több szeretet adni. Egyre jobb adni, s látni a másik ember szemében a boldogságot, örömöt. Lelkünket feltölteni e magasztos érzéssel.
Kitűzni célok, megvalósítani azokat. Nem baj, ha közben át kell tervezni. A lényeg, hogy elérjük. Közben jönnek a segítők is. Talán nem is számítunk rájuk, de utunkba kerülnek. Ők azok, akik felnéznek ránk, akiknek örömöt okoz a mi sikerünk. Őket meg kell becsülnünk. Igaz kísérői az életünknek. Örömünk forrásai.