A reggeli napsugár beköszönt az ablakon,
Vagy zörgeti a redőnyt a szél,
Kopog az eső a párkányon?
Reggel van, itthon vagyok, nem bánom, bámulom.
Jöhetnek az álmok.
A reggeli forró csoki melegíti a kezem,
Takaróm alatt lábam, puha az ágyam.
A forró csoki gőze viszi kívánságom,
Az univerzum rezgésének szánom.
Itthon vagyok, nyugalomban.
Feledem a hosszú hétköznapok gondját,
Élvezem a béke pillanatát.
Vasárnap van, lassítom a percet, órát.
Kizárom a gondokat, nem sietek, nem rohanok.
Pihenésnek szánom.
S ha ez nem lehetne vasárnap, akkor legyen egy más nap.
Biró Márta
