Emberek vannak, mint égen csillagok,
De sok ezerből egy-két pár rám ragyog.
Te vagy ki érted, hogy miért én vagyok,
Miért én vagyok, ki Rád, barátként gondolok.
Ismerlek örömben, ismerlek bánatban,
Hisz ezer pillanatát szemedben láthattam.
Veled örültem, a Te kezedet fogtam,
Ha kérted, s kértem, veled ott voltam.
S mikor az én szívem nyomja teher,
Vagy éppen a boldogság engem is felemel,
Ha halványnak látom a csillagot,
Tőled megértést, biztatást kaphatok.
Barátság, barátság, igaz, hű barátság.
Elveszni nem hagyom, mindig kimondhatom.
Elsodorhat bennünket messze a szél, de
Szövetségünkről örökké regét mesél.
Biró Márta írta szeretettel Kondor Andreának
