Az éj sötétjében az eget kémlelve állok,
A Betlehemi csillag fényére várok,
De felhők lepik el a vágyat,
Zúzmarás hamu áztatja a tájat.
Lelkem szemével mégis a fényt látom,
Kiket szerettem, mindig arcukat várom,
De lelkünk nem együtt járja a táncom,
Valahol a csillagok között ropják nélkülem, vágyom.
Talán az új fény elhozza már az álmom,
Talán lelkem nyugodtabban felkészült a jóra, vágyom.
Békében, megnyugvásban fogadom el dallamát a szélnek,
Valahol majd egyszer együtt zenélnek.
Biró Márta
„Karácsonyi csoda” írásom szeretettel ajánlom.
