Csendes késő este, szívemben az álmom.
Csendes késő este, mindig csak ezt várom.
Hangod lelkemben, érint, mint a bársony.
Csillagok köz jársz Te, de én ezt nem látom.
Fények tengerében őrizem az álmod.
Fények tengerében remélem, hogy látod.
Egyszer majd sokára, megérint egy angyal.
Akkor tudom meg, hogy késő már a hajnal.
Találkozunk akkor, s kéz a kézben járva,
Vigyázunk majd együtt, gyermekünk álmára.
Eltelnek az évek, egymás után gyorsan,
De minden nap az óra emlékedet hordja.
Biró Márta