Jár a Nap a fénnyel kézen fogva,
Hold világít puha sövényt fonva ablakomba.
Csillagok ölelik a földet,
Fényükben hisszük reményünket.
Szél fodrozza vizeinket,
Talp alá valót fúj a természetnek.
Vizek mossák hegyeinket,
Kiemelik bérceinket.
Viharos szél mozgásba hozza a fákat,
Lengedeznek, ropogós táncot járnak.
S ha lágy szellő ringatja a tájat,
Mintha álom venné kezdetét a mának.
Csillogó víztükörben táncolnak a fények,
Ezer apró csillagként suhan el az élet.
Eső koppanása komponálja művét,
S szivárványhíd teremti a békét.
Biró Márta
Szeretettel ajánlom „Üzen a természet” blog bejegyzésem.
Számomra és az olvasóimnak is a legkedvesebb írásom.
