Törékeny az élet, szilánk sok darabja,
Mégis minden csillag, táncot járhat rajta.
Törékeny az ember, apró örömökből rakja,
Boldogság vonalát, s féltve rajzolgatja.
Öröm kell a jóhoz, Boldogság az élet,
Kell hozzá egy hangszer, hogy játszd a zenédet.
Hogyan is pengetnéd gitárod húrját,
Ha nincs, ki hallaná, éneked dallamát.
Kell hozzá a gyermek, kell, hozzá a társad,
Kell pár igaz barát, hogy magad mellé várjad.
Szüleid kezét, mikor elengeded,
Tétován, még a lábad is beleremeg.
Igaz barátod soha árván nem hagy,
Fogja a kezedet, amikor gyenge vagy.
S ha fellegekben szállsz, felfelé haladsz,
Örömmel táncol veled a napsugár alatt.
Ezzel a zenével, ezzel a tánccal,
Bármikor hívhatlak egy kézfogással.
Éneked zenéje szívemnek darabja,
Összetört szilánkjait meg-meg ragasztja.
Biró Márta írta szeretettel Rózsa Andreának
Örök barátaim blog bejegyzésem.
